2014. december 8., hétfő

SÁTORALJAÚJHELY -1900 körül....

Történelmi visszapillantás. 

 

Béla király névtelen jegyzőjének leírása szerint Sátoraljaújhely már a honfoglalás idejében települt hely volt s évezredes multjában első birtokosaként Árpád egyik vezérét, Rettel vitézt említi, ki a Satru-halmától a Tulsuva vizéig terjedő földeket nyerte fejedelmétől ajándékul. Ezzel a feljegyzéssel kezdődik az a hosszú vita, a melyet Ujhely legendás multja felett vívtak a történettudósok s vitatnak mai napig is. Előtérbe tolul mindenekelőtt az a kérdés, vajon az Árpád-korabeli város hol feküdt s mikor települtek át lakosai arra a területre, a hol a mai város fekszik? Egyes források szerint két vár is volt e helyen; az egyik a Sátorhegyen s ezt némely feljegyzés Castrum de Saturhyg néven említi; a másik állítólag a Várhegyen volt. A névtelen jegyző szerint 904-ben vette hatalmába Oloptulma, a Rettel vezér fia, s utána az Aba nemzetség birtokába ment át; de hogy miként öröklődött át másokra a következő században, arról sehol sem találunk említést. 1110-ben ismét felbukkan Saturhalma, a mikor azt Kálmán király az Apuliából ideköltözött gróf Ratholdnak adományozta. Ezt az adatot más okirat is megerősíti. Hogy mekkora helység, minő vár s milyen lakosokkal benépesült hely volt akkor Sátoralja, erre nézve szintén hasztalan keresünk a történelem lapjain adatokat. Egy évszázadnál több múlik el, míg ismét nyomára akadunk Zemplén vármegye e legrégibb városának. Ez az adat királyi okíratban foglaltatik, tehát kétségtelenül történeti. II. Endre egyik leveléről van szó, a mely 1221-ben a pálosok klastromának alapításáról tesz említést s a klastrom tornyáról Thurunynak nevezi a Saturhalma előtt elterülő földet. Húsz évvel később azután bekövetkezett a város életének legnevezetesebb fordulópontja, mint annyi más városnak ez országban. A gyászos emlékű tatárjárás ideje volt ez. 1241-ben a keletről jött vérengző hordák feldúltak, porrá égettek mindent. A pusztulásban rommá lett Sátoralja is; lakosai az erdőkbe menekültek és csak a végzetes pogánycsapás elmúlta után merészkedtek rejtekökből előkerülni. Házaik helyett azonban csak romokat találtak s a mindenükből kifosztott lakosok és a község, e siralom közepett, csak az akkor Sárospatakon lakott István, az ifjabb király, biztató szavára nyerték vissza fejlődési képességüket. A községet újra felépítették, de nem a régi helyén, a melyet a Ronyva és a Bodrog gyakori áradása áztatott, hanem áttelepültek arra az emelkedettebb helyre, a hol ma a város fekszik. Innen vette az új falu (nova villa) is a második nevét: Sátoralja-Újhely. Ennek az áttelepülésnek az évét pontosan nem lehet megállapítani; mindenesetre azonban 1256-ban már állott az új hely, a mint azt IV. Béla király 1256-ban kelt okirata tanúsítja, mely okirattal a pálosoknak Kis-Toronyán szétrombolt klastromát újra felépíttetni rendelé s a szerzeteseket nagyobb birtokkal (Petraho) is megajándékozá. Ekkor nyerte Újhelynek ez a ma legalantabb fekvő városrésze a Barátszer nevet. Sátoraljaújhely ettől fogva mindegyre gyarapszik. 1261-ben király kiváltságokat nyer, 1284-ben pedig több községet kap (Toronya, Borsi, Kovácsi, Obizliget) s 12991-ben III. Endre "városnak" (civitas) nevezi Saturalia Wyhel alakban. Hét évvel később a Rathold nemzetségből való István főispán fiát: Kokos mestert nevezi meg egy okirat Újhely uraként, de már a következő évben (129) János zodai 143ispán szerzi meg a maga számára. Húsz évvel később, körülbelül 1318-ban a leleszi konvent előtt Újhely uradalmát László és Donch mesterek Tamás ispánnal elcserélik Zemlien váráért. 1321-ben a Rathold nemzetségről a Micz bán családra száll át a birtok, de Micz bán fiai Újhelyt, a hozzá tartozó községekkel együtt, még ugyanez évben Purustyán váráért elcserélik Károly királylyal. Három évtizeden át királyi birtok marad az újhelyi vár, míg végre 1351-ben Nagy Lajos király, legyőzvén Keissutot, a lithvánok vezérét, kezesül magához vette Koriatovics Tódor lithvániai herczeget és megajándékozta az újhelyi várral. Ez a szláv herczeg telepítette Zemplén vármegyébe a ruthéneket s egy részüknek Újhelyt jelölte ki lakóhelyül, a hol templommal is ellátta őket, míg ő maga a Várhegyre erős várat épített, vagy mint más adatok bizonyítják, rekonstruálta azt a régi várat, a melyet még V. István épített oda. 

 

Újhely vára. 

 

1380-ban ismét a kir. fiskus kezében látjuk a várat és Zsigmond király a király városának nevezi Újhelyt, tíz évvel később pedig Perényi Miklósnak adományozza az uradalmat az adószedés jogával együtt, a mit 1401-ben kelt királyi adománylevele is megerősít. A Perényiek azonban nem sokáig voltak a vára urai, mert egy, 1429-ben kelt okirat már Pálóczy Mátét iktatja a birtokba, a ki a váron kívül még az ahhoz tartozó Borsi, Toronya, Tay (Thay) és Kovácsi helységeket, illetve pusztákat is megkapta. Más forrás szerint csak 1430-ban jut a Pálóczy család az uradalomhoz, a mely zálogként marad a birtokában egész a mohácsi vészig. Közben azonban a husziták vezére, Axamith, beveszi az erős várat, megsarczolja a város lakosait és csak Mátyás király erős hadai kényszerítik a vár feladására. 

 

A mohácsi vész után megkapóan romantikus dráma színhelye lesz az újhelyi vár. Akkori ura, Pálóczy Antal főispán, a zempléni nemesség egyik vezére, Mohács mezején elvérzett. Özvegye, a szép Ráskay Magda, nem hiszi, hogy férje ott lelte halálát, mert hiszen a másik vezér, Perényi Péter, a szomszéd Patak várának akkori ura baj nélkül haza menekült, sőt királyjelöltté tette magát. Első hódítmányáúl szerette volna bírni Palóczynak újhelyi várát és "Újhely Vénuszát", a szép Magdát. Hanem kudarczot vallott. Perényit Újhelyből megalázva utasította vissza Ráskay Magda. Perényi már-már le is mondott a vár meghódításáról és a szép Magdáról, a mikor hirtelen nem várt eset történt. Egy éjszaka (1527-ben) a vár kapui megnyílottak Perényi előtt s a betódult hadak kitűzték a vár ormára a hódító lobogóját. Hogyan, miért, ki keze műve volt a kapuk megnyitása? arról az újhelyiek máig is sokat tudnak mesélni s az egykorú tollforgatók is mind megénekelték azt a históriát, melynek rugója a szerelem volt. A szépséges özvegy hűséges kapitánya, Ulrich spanyol lovag, olthatatlan szerelmével ostromolta úrnőjét, de eredménytelenül. A szerelmi tébolyától elvakított ember ekkor bosszút esküdött és árulóvá lett: megnyitotta a vár kapuját az ellenség előtt és azután, tettét megbánva, önkezével oltotta ki életét ott, az újhelyi vár alatt, azon a tájon, a hol ma a véres dráma emlékét megörökítő "Gyilkos-korcsma" van. Így regéli ezt a történeti fáma. 

 

Ez ostrom alatt sokat szenvedtek Újhely lakosai is, mert Perényi bosszúja nem kímélt senkit. Ferdinánd híveit kiverte birtokukból, szőlőiket feldúlta. Még a pálos barátokat is korbácscsal verette ki a házukból. A következő évben, 1528-ban (Adalékok X. évf., Hodinka) Perényi várnagyát, Simon deákot, az őrség kizárta ugyan s a várat feladta Serédy Gáspár császári vezérnek, de Perényi hadai csakhamar ott termettek és 1530-ban ismét ő a korlátlan úr Ráskay Magda birtokában. 

 

Az ostromok alatt megrongált vár kitatarozása sok gondot okozott Perényi Péternek. De korának egyik legkiválóbb várépítője lévén, új birtokában is érvényesítette ezt a tehetségét. 1534-ben Kassáról nagy csapat építő-munkást hozat s velök lázas gyorsasággal erős bástyafalakat emeltet, sánczokat rakat és Újhelyt a vidék egyik legerősebb várává teszi. 1538-ban Ferdinánd király adománylevéllel is biztosítja Perényit a megszerzett jogokban, 1545-ben azonban János király sereget küld ellene s heves ostrommal megvívja a várat. Néhány évvel később, Perényi Péter halála után, fia Gábor 1558-ban visszaszerzi a várat és a várbirtokot. De nem sokáig marad az övé, mert Telekessy Imre császári vezér, még abban az évben elfoglalja és a várat romba dönti. Azóta már csak az emlékezet beszél róla.

144Újhely város története ekkor békésebb mederben folyik több századon át. A város története voltaképen a vallási és kulturális viszonyok fejlődésével van szoros kapcsolatban. 

 

A pálosok. 

 

Az első szerzetesek, a kik itt letelepedtek, a pálosok voltak. Még II. Endre király alapította klastromukat, a mely 1221-ben már fennállott. IV. Béla, mint azt már említettük, a tatárjárás alatt elpusztult konventet újból felépítette s 1258-ban a pálosok terjedelmes ligetet kapnak a város mellett, a melyet benépesítettek s a Barátszer néven ma is ismert városrésznek vetették meg az alapját. Katholikus plébánia már 1261-ben volt Újhelyen, a mint ezt István királynak a sátoraljai vendégek számára kiadott szabadalomlevele bizonyítja. Ezenkívűl a XIII. és XIV. században még a domonkosok és kisebb ferencziek (minoriták) megtelepüléséről is tudunk, ezeknek azonban nevezetesebb szerepük nem volt. A pálosok vagyona és befolyása mindegyre növekszik a XIV. században. Mint hiteles okiratokból látjuk, a hitbuzgó lakosok számos alapítványnyal, földekkel, szőlőkkel, házakkal, halászó vizekkel (Baráttó és Paptava) gazdagítják őket. Gyarapodásuknak azonban gátat vet Perényi Gábor üldözése és a husziták elhatalmasodása. Ma is áll még az a ház (ma borház) a Magos hegy oldalán épült Zólyomka nevű pincze-sikátorban, a hol a husziták istenes gyülekezőjüket tartották. 

 

A husziták. 

 

A vallási háborúk mindkét felekezetre súlyos csapásokat mértek. Feldúlták a pálosok kiürült klastromát is, a melyet csak 1560-ban tesznek ismét lakhatóvá, a mikor Miksa császár rendeletére az utolsó Perényi visszaeresztette Újhelybe a pálosokat. De csakhamar ismét pusztulást hozott Újhelyre a török hordák féktelensége. 1566-ban fölgyujtották a várost s az egész vidéket földúlták; egy emberöltő munkája kellett, hogy ismét felvirágozzék. Az 1598-iki összeírás szerint Dobó Ferenczet látjuk a város birtokosaként, a ki ismét segítője volt a pálosoknak. De nem élvezhették sokáig a békét, mert 1603-ban Bocskay követői a pálosok vagyonát elkobozzák a Bocskay-kincstár javára. Hét évvel később azonban visszanyerik jószágaikat és Újhelyre ismét békés idők következnek. 1626-ban Alaghy Menyhértet látjuk Újhely birtokában, a ki fölépíti a pálosok klastromának második emeletét és templomát is megújíttatta. 

 

Érdekes boszorkánypör iratai maradtak fenn az időből. 1629 november 13-án ugyanis két embert (Szekeres Györgyöt és Parnoka Jánosnét), a kiket boszorkányság miatt perbe fogtak, Takács Bálint főbíró és "esküdt uraim", mint városi törvényszék "egyező elmével" megégettetni itéltek. A "Boszorkányégető hely" a Borzhegy mögött volt. 

 

1661-ben ismét a pálosok gazdagodásáról beszélnek az okiratok, Báthory Zsófia és I. Rákóczy Ferencz kegyelméből. Ehhez sorakozik 1665-ben Rákóczy Györgyné több adománya is. Az 1670. év történelmi dátummal emeli Újhely multját, a mennyiben ebben az évben itt tárgyalnak a Wesselényi-féle összeesküvésben részes I. Rákóczy Ferencz fejedelem megszabadítása felől. Két évvel később szomorú napja volt a városnak és a pálos konventnek. Szt-Egyed napján, bucsú alkalmával, lázadók lepték el a várost és a konventet, pusztítva és sarczolva. Ez időben Újhely jelentősége, minden csapás ellenére, nőttön nő. Már 1666-ban itt tartja a felsőmagyarországi 13 vármegye közgyűlését. 1753-ban megkezdték a vármegyeház építését is. Az idők viharos forgatagában jelentős emléket hagyott maga után 1679-ben Thököly Imre is, a ki megszállotta a várost és ostrom alá vette a klastromot; de Szöréni és Márkus atyák, a rendház előljárói, harmincz rendtársukkal, oly vitézül verték vissza a fegyveres csapatokat, hogy Thököly emberei szégyennel távoztak onnan. A gazdag pálosház, a mely alig néhány évvel előbb megszerezte Sára, Zsadány és Olaszi községeket, 1690-ben 20,000 forintért Vitány falut is megvásárolta Barlogh Istvántól. 

 

Hét évvel később, 1697 július 5-én, támadt az a híres, véres veszedelem, a melyet vásár alkalmával intézett a város ellen a Thököly Imrétől felbujtatott Tokay Ferencz, az ú. n. parasztkirály. Némelyek ennek a vérengzésnek az emlékével magyarázzák a "Gyilkos" városrész nevét is. 1702-ben II. Rákóczy Ferencz a Ronyva mentén új utczával gyarapította a várost s azt a maga "palotásainak", testőreinek, rendelte lakásul. Ennek az utczának 145ma Palotás-utcza a neve, holott Rákóczy alatt, szülőhelye után, Borsiszernek nevezték s még a herczeg Trautsonok földesurasága alatt is így ismerték. A mikor azonban II. Rákóczy Ferencz csillaga letűnt és néki menekülnie kellett, a reakczió, hogy emlékezetét is eltörölje, a testőrei lakhelyét leromboltatta. E romokból építették kunyhóikat később a czigányok, s az utczát Czigánysornak nevezték el. Később módosabb lakók telepedtek oda, rendes házakat építtettek és az utczát a városhoz csatolták, a Palotás-utcza nevet adva neki. 

 


Sátoraljaújhely.
Kossuth Lajos lakóháza. 

 


Sátoraljaújhely.
A piarista gimnázium. 

 


Sátoraljaújhely. 

 


Sátoraljaújhely.
A főtér. 

 


Sátoraljaújhely.
A Karolineum, a tőzsde és a polgári takarékpénztár. 

 


Sátoraljaújhely.
Részlet a Wekerletérről. 

 


Sátoraljaújhely.
Részlet a fő-utczából. 

 


Sátoraljaújhely.
Az Erzsébet közkórház. 

 


Sátoraljaújhely.
A vármegyeháza. 

 


Sátoraljaújhely.
Dókus Gyula kastélya. 

 


Sátoraljaújhely.
Dókus Gyula parkja. 

 

II. Rákóczy Ferencz 1706-ban a pálosok klastromát, nehogy az menedékül szolgáljon Rabutin császári vezér hadainak, leromboltatni rendelé; de vezére, Károlyi Sándor, a kit ezzel megbízott, a parancsot nem teljesítette, és így a pálosok klastroma megmenekült az elpusztítástól. A pálosok napjai azonban már meg voltak számlálva. Egy ideig még békében s jólétben éltek Újhely következő földesura, herczeg Trautson Lipót Donát kegyelméből, a kit 1720-ban iktattak a birtokba; de kezdődött már a hanyatlásuk és utolsó órájuk is közeledett. II. József trónraléptével egyre-másra törölték el hazánkban az egyházi rendeket s 1789-ben az újhelyi pálosokra is sor került. Vagyonukat elkobozták s konventjöket és iskolájukat két évvel később a Tokajból idetelepített kegyes tanító-rendnek adományozták. A kegyesrendiek, Pikóczy Eleonóra, Heléna és Czakó Sándor monostori apát alapítványaival, gimnáziumot szerveztek, a mely ma is fennáll s egyik kitűnő hírű, hazafias nevelő intézete az országnak. 

 

Ez idő alatt Újhely városa rohamosan növekedett s még inkább a vármegye középpontjává lett. Az egy ideig Patakon székelő vármegye 1748-ban végleg ide költözött s 1754-ben elkészült az újhelyi megyeháza is; de időközben 1739-ben a pestis puszított a vármegyében és Újhelyen is, mely még sokáig viselte a pusztítás nyomait. 

 

Az új földesúr, herczeg Trautson, 1770-ben fiörökös nélkül elhalván, az államkincstár vette át a birtokot. Száz évvel ezelőtt már 6000 lakosa volt a városnak és területe 2382 hold volt. A XIX. század első harmadában itt látjuk a jövő nagy emberének, Kossuth Lajosnak a fejlődését. Itt járt iskolába s mint fiatal, kezdő fiskális, lánglelkének erejével szegődik Újhely felvirágoztatóinak élére; az ő kezdeményezésére kultura és modern intézmények váltják fel a maradiságot. 1827-ben ő alapítja meg Újhelyben az első tűzoltó-testületet is, a melyre ugyancsak nagy szükség volt, mert annak előtt imádkozással oltották a lángban álló házakat és ha Szent Flórián kőszobra, a templom előtt, nem segített, a lakosoktól leéghetett akár az egész város. Volt is tűzvész mindíg bőségesen, átlag minden negyedik esztendőben leégett a fél város. Kossuthnak sikerült néhány száz főből álló önkéntes tűzoltóságot szerveznie, melybe a város összes czéhei beléptek s törvényerejű szabályokkal egészítették ki Kossuth tervét. 

 

Súlyos gyászt hozott a városra az 1831. esztendő, a nagy kolera éve, a mikor két hónapon át 7065 lakos közül 1600 betegedett meg és fél ezernyi pusztult el a rettenetes kórságban. A helyi vészbizottságnak Kossuth Lajos volt az elnöke. A kolerás halottakat a várostól délre mintegy 3-4 kilométernyire fekvő Bíbércz nevű homokdomb oldalába temették. Három évvel ez után meg földrengés rémítgette a város lakosait és romba döntött néhány épületet. A földrengést földalatti morajlás előzte meg a Magos hegy felől és máig is szálló ige Újhelyen a "Morog a Magos hegy". 1845-ben óriási felhőszakadásból eredő árvíz a mai Rákóczy- (akkor Újhíd-) utcza házainak egy részét elsöpörte és a Ronyva kőhídját is elszakította. 

 

A régi vár utolsó romjai még 1865-ben láthatók voltak; akkor azonban ez utolsó falmaradványokat is elpusztították, még pedig tréfából, a báró Kellner nevét viselő ezred ott állomásozó katonái. 

 

A mai város. 

 

Sátoraljaújhely 1902-ben lett rendezett tanácsú várossá s most 1514 háza és 16,886 lakosa van, kik között túlnyomó a magyar, bőségesen de folyton csökkenő számban van tót is. A város területe jelenleg 12,400 kat. hold s bortermő hegyek tarkítják gazdag szántóföldeit. Újhelytől éjszakra fekszik és hozzá tartozik Ungvár-pinczetelep, a mely külön helységnek látszik és sziklába vágott híres pinczéi vannak. Újhely határához tartozott a Hosszúláz 146nevű dűlő is, hová 1789-ben II. József császár svábokat telepített és így külön helységgé tette Újhely és Széphalom között. 

 

Róm. kath. templom. Az első protestáns imaház. 

 

Újhely régi, nevezetesebb épületei közül legtöbbnek már csak a helye, vagy legföljebb a romja maradt meg. A mai r. kath. templom alapját még 1482-ben vetették meg. Ez a templom most a Szabadságtérnek nevezett Széchenyi-téren emelkedett. A város már 1520 körül papostul, mindenestül áttért Luther tudományára. Régi alakjában sok viszontagságon ment át s a vallási villongások idején hol a katholikus hívek, hol a reformátusok foglalták el. 1560-ban Perényi Gábor átadta a megújított vallás híveinek, száz évvel később Báthory Zsófia visszajuttatta a katholikusoknak. 1670-ben ismét Kalvin hívei használják, majd 1673-ban újra a katholikusoké lesz. 1692-ben Thököly Imre a reformátusoknak juttatja, míg aztán 1714-ben a katholikus hívek véglegesen visszaszerzik. A sokat szenvedett templom azonban nem állotta meg az idők viharait; tűzvész döntötte romba s 1770-ben herczeg Trautson a régi romokból fölépíttette a mai templomot. Az építés befejezése előtt a herczeg elhalt s a befejezés munkája a kincstárra maradt. A protestáns hívek 1714-ben, miután hasztalan igyekeztek a kath. templomot megszerezni, deszkából ütöttek össze maguknak imaházat a Papsoron. Ezt az imaházat, mely a Persy-kúrián volt, 1862-ben bontották le. Ez volt az első protestáns "imaház" Magyarországon. Ezt a faalkotmányt 1781-ig használták, a mikor II. József vallástürelmi parancsától buzdulva, felépítették mai rendes templomukat. A plébánia keletkezését egyes források az 1260-ik évre teszik, a mint azt a város szabadalomlevele is említi. A kassai püspöki sematizmusban szintén találunk említést a plébánia régi eredetéről; itt 1360-ban már virágzó plébániaként van említve, a mikor az egri püspök főhatósága alól kivett és közvetlenül az esztergomi primás fenhatósága alá helyezett (exempta ecclesia) plébánia volt. A plébánia terjedelmes birtokokkal gazdagodott; az övé volt a Papszög nevű jókora szántóföld, a Paptava nevű halastó, a Papmalma nevű vízi malom, szőlők, két korcsma és mészárszék, továbbá a Papsor-utcza telkei.

* * * 

 

Sátoraljaújhely fekvése és utczái. 

 

Sátoraljaújhely r. t. város a Szárhegy alatt észak-déli irányban fekszik. A vasúti hozzájáró úttól a városon végigvonuló hosszú, széles útvonal, mely egy egész, messze elnyúló útnak látszik, több szakaszra oszlik, s itt-ott kiszélesedvén, közbeeső kisebb tereket alkot. A vasúti hozzájáró út betorkollik a sárospataki országútba, ennek folytatása a Kossuth Lajos-utcza, mely a végén a Kossuth Lajos-térben szélesedik ki; ezt követi a Széchenyi-tér, a Fő-tér, azután a Fő-utcza, a Wekerle-tér, a Kazinczy-utcza, ennek végén van a Czerkó-utcza, azután következik az ú. n. Ungvár pinczetelep, a Handzsigó, mely orosz szó és városvéget jelent, ezen túl van azután az 1901-ben megnyílt köztemető.

 

Ezzel az útvonallal egyenközűen haladnak a Hecsketetőre, Dörzsikre, Tompakőre és Bodára épült városrészen átvonuló Gubás-, Csillag- és Andrássy-utczák és az 1905-ben május 1-én megnyílt új közkórház előtt elvezető utcza. 

 

Alul, a Ronyva mentén épült városrészen, a Nagy-Új-utcza, a Bercsényi-, Színház-, Klastrom-, Malom- és Barátszer-utczák vonulnak át, melyeket a Palotás-utcza, Malomköz, Korona-, Rákóczy- és Zárda-utczák szelnek keresztül, míg a hegy lábához épült részt a Hecskeköz, a Papsor, a Dörzsikköz, a Petőfi-utcza, a Zsólyomka és a Csalogányköz alkotják. 

 

A vasúttól jövet, a baloldalon, a Hecske alján, ott, a hol az utolsó tíz év alatt egész új városrész keletkezett, az itt épült újabb házak helyén, az építkezés, illetőleg a földmunkálatok alkalmával, egész urna-temetőket találtak, a mi azt bizonyítja, hogy Újhely területe már a város keletkezése előtt, az őskorban is megült telep volt. Ezt a részt különben másként Hatháznak is nevezik, a budapesti Százház mintájára, a mennyiben legelőbb hat egyenlő nagyságú és alakú ház épült itt s ezek köré csoportosultak azután a többi házak. 

 

Mielőtt erről az útról a Kossuth Lajos-utczába kanyarodnánk, az út balra, a sárospataki országútba visz. A vámon áthaladva, az ú. n. Ujvárosba jutunk, melyet azért neveznek így, mert ott most újabb városrész épül. Itt 147látjuk jobbról a nyolczvanas évek elején épült honvédlaktanyát, odébb az ú. n. Gyilkoskorcsmát. Ezzel szemben van Dókus Ernő orsz. képviselő szép nyaralója. 

 

A Kossuth Lajos-utczán befelé haladva, az utcza elején, balról fekszik a régi zsidó temető, a hol egy szent hírben álló rabbi pihen, kinek sírjához azelőtt messze földről zarándokoltak a hívek, különösen Galicziából, mígnem a rendőrség e búcsújárást betiltotta; de azért titokban még most is sokan látogatják a csoda-rabbi sirját. A temetővel szemben van a m. kir. dohánygyár nagyszabású, modern telepe és a gyári víztorony, balra a folyammérnöki hivatal, jobbra a régi református temető és a ref. szegényház, mely arról is nevezetes, hogy a Rákóczy-féle felkelés idején itt kurucz sebesülteket ápoltak. Lejebb fekszik a város napi piacza. Itt van a Kossuth Lajos-tér, a bal oldalon Kossuth Lajos félemelete lakóházával, melyet a kegyelet emléktáblával jelölt meg. Az emléktábla felirata a következő: 

 

"Ebben a házban lakott Kossuth Lajos 1836. évben. Születésének 100-ik évfordulója alkalmából megjelölte Sátoraljaújhely város közönsége 1902. év szeptember 14-én." 

 

Jobbra, a Széchenyi-téren áll a herczeg Windischgrätz-féle bérház, melynek helyén a minoriták temploma állott a XV. században. Ezen az oldalon van a Magyar király-szálló, a függetlenségi kör helyisége. Itt van a róm. kath. plébánia-templom és az emeletes plébánia, balra a Népbank emeletes épülete. E téren áll továbbá a győri csatában elesett zempléni nemesi felkelők emlékoszlopa 1821-ből, melyet azonban a múlt század 80-as éveiben alapjából újjá építtetett a vármegye. Az obeliszk-alakú emlékkő négy oldalán a Kazinczy Ferencztől eredő következő feliratokat viseli: 

 

Az éjszaki oldalon: 

 

Zemplény Vármegyének Rendei
Örök emlékezetekre
Azon nemes vitézeknek
kik
Győrnél jun. XIV. dikén
MDCCCIX
Másfél hónappal azután
hogy a zászlóhoz
felesküdtek volt,
Ezredes kapitány
Eger-Farnosi Kandó Gábor
vezérlése alatt
lelkeiket
a köz ügyért
letették. 

 

A keleti oldalon: 

 

L. Baroni Antonio Barkóczy
De Szala Insurgentis Nobilis
Turmae Equestris
I. Cottus Zemplin
Intrepido Centurioni
Andreae Major, Stephano Bagi,
Ladislao Domby et Petro Oláh
Nobili Genere Ortis
Strenuis Civibus Magno Exemplo
Invidendo Fato Gloria Perenni
Anno Salutis MDCCCIX XVIII. Cal. Jul.
Praelio ad Jaurinum Caesis
Hungaris Felicibus
Immortalibus
Quod in Periculo Libertatis
Pro Libertate
Liberi Periissent. 

 

A déli oldalon: 

 

Petro Budaházy
Qui Antonium Barkóczy
Vulneratum Moriturum
Hostibus Eripuit
Languentem fovit
Morienti Lumina Clausit
148Matheo Gergelyi
Josepho Balogh
Sámueli Lánczy
Michaeli Domby
Michaeli Varga et
Beniamino Cseh
Honesto vulnere
Superstitibus
Monumentum hoc Grati Concives
Ss. et Os. Cottus Zemplin
Posuerunt Anno Salutis
MDCCCXX. 

 

A nyugati oldalon: 

 

Legenyei Budaházy Péter káplár
Kartács által leteritett
kapitányát
Élete koczkáztatásával
A csata helyéről kiragadta
S e vitéz tetteért
Fejedelmétől
Az ezüst melly-pénzt nyerte meg
Zemplénynek rendei pedig
Nem mint ha bér kellene
Az érdemnek, hanem mivel az
érdemet megjutalmazni annyi
mint osztozni benne
Honn hagyott feleségét
És háza népét
pénzzel segéllették. 

 

Az emlékkövet csinos, gondozott park veszi körül. A parkon kívül áll a vármegye régi közkútja, melynek nagy medenczéje fölött kőből faragott nimfa alakja látható. Ez alak talapzatából kinyúló csöveken át folyik a víz a medenczébe. Feljebb, a Főtér jobb oldalán terül el a nagyarányú vármegyeháza, melynek építéséről már megemlékeztünk. A vármegyeházával szemben van a Vadászkürt-szálló.

 

Odébb következik a Wekerle-tér, mely a város legszebb része, mert itt vannak a legcsinosabb, legmodernebb emeletes épületek. A jobb oldalon látjuk a terménytőzsde emeletes házát, a másik oldalon van a városi polgári olvasókör.

 

A Kazinczy-utcza elején áll a polgári takarékpénztár szép épülete, vele szemben van a megyei kaszinó helyisége, odébb, balra az emeletes, manzardtetős, Mária Terézia-korabeli régi postaház, az első és legrégibb emeletes ház az egész soron, a hol akkor, mikor ez a ház épült, jobbról-balról csupa szalmafödeles viskók terültek el. Feljebb van a kir. kulturmérnöki hivatal helyisége azután a nagyszabású, új törvényszéki palota. A jobb oldalon a Zárda-utcza sarkán van a 80-as években épült Karolinaeum, odébb a kir. adóhivatal és a kir. tanfelügyelőség, feljebb a hajdani ruthén, de már teljesen megmagyarosodott városrész, a Czerkó, a gör. kath. templommal és a parochiával. E tájon van a kir. államépitészeti hivatal is. A város végén, az ungvári pinczeteleppel szemben van a Szarvaskert nevű dűlő, a hol az Egry-féle műmalom áll. Itt szemben, kissé feljebb terül el, lankás hegyoldalon a szép fekvésű köztemető, a Dókus, Meczner, Bessenyey és Barthos családok díszes sírboltjaival, melyek közül az utóbbi, génuai mintára, egészen betonból épült. 

 

Most visszatérve a Kossuth Lajos-utczába, a hegy felé, balra a Hecske-köz vezet a Hecske-tetőre, a hol az újhelyi hegyek terülnek el előttünk. Balfelől látjuk az alacsony Boglyoskát és a Várhegyet, melyen a hegyoldalon vezető hajdani szerpentinútak ma is világosan látszanak. Előttünk emelkedik az érdekes alakú Sátorhegy, mögötte előtűnik a Borzhegy, jobbról terpeszkedik a Kopaszka, vagy mint hajdan nevezték, Nagy-Szárhegy és odébb a Magoshegy. A Szárhegynek itt, Felsőmagyarországnak eme részén, hajdan ugyanaz a szerep jutott, mint a budapesti Gellérthegynek, mert a néphit és a babona ezt a hegyet tartotta a boszorkányok és egyéb rossz szellemek gyűlekező helyének. 

 

A hegy déli oldala alatt, a Hecsketetőn áll a Rákóczy-féle majorsági szőlőkhöz tartozott egyik hajdani borház, mely most magántulajdon. E borház 149szomszédságában, a mai vásártér közepén állott hajdan a hóhér háza, mely még a XVIII. század közepén is, a város tulajdonaként, fennállott. 

 

Innen a Székely-telephez érünk, mely Székely Elek újhelyi polgármester parczellázott területén épült. Ez előtt elhaladva, a Dörzsikre jutunk, a hol a Rákóczy-féle emeletes vadászkastély állott. Ennek helyén és részben a régi falak felhasználásával épült a városi árvaház, mely az 1890-ben alakult "Árvasegélyező és jótékonysági egyesület" hathatós támogatásával áll fenn és állandóan tíz vagyontalan árvát gondoz. Túl rajta van a Rákóczy-féle pincze, mely ma is több kilométer hosszúságú és melyről a néphit azt tartja, hogy hajdan egész Sárospatakig vezetett. Ezen túl van a Dörzsik-forrás nagy kőmedenczéje, melyet a Bach-korszakban építettek. Ez táplálja az előtte álló ú. n. Dörzsik-kutat, innen, csöveken át, a főtéri vármegye kútjához visz, onnan a vármegyeháza első udvarára, innen tovább a törvényszéki kerületi börtön udvarára és végre a Ronyva malom-árkába folyik le. 

 

A Dörzsikről a Dörzsik-utczába jutunk, a hol a város egyik legrégibb épülete áll, az emeletes ú. n. vármegyeháza, mely a megyegyülésekre idesereglett nemesek szállóhelyéül szolgált. Innen lefelé haladva, a Dörzsik-köz és az Andrássy-utcza szögletén volt legutóbb a régi megyei közkórház, melyet 1904. május havában új, kényelmes otthonába helyeztek át. 

 

A Csillag-utcza bejáratánál, a vásártér aljában, épült 1888-ban az önkéntes tüzoltó-őrtanya, őrtoronynyal. Homlokzatán a következő felíratú emlékkő van: 

 

"I. Ferencz József, ő cs. és ap. kir. felsége, József főherczeg ő fensége, Wallis Gyuláné szül. Somogyi Ilona grófnő védasszonyunk, Zemplén vármegye, S. A. Újhely város közönsége kegyes adományaiból, Bydeskuthy Sándor elnök, Dókus Gyula főparancsnok buzgólkodása mellett építtetett 1888. évben." 

 

Ez utcza másik oldalán van az ág. h. evangelikusok kis temploma, a paplakkal, lejebb a Gubár-utcza a mintaszerűen épített alsó kisdedóvóval, míg a város másik, ú. n. felső kisdedóvója, a Barátszeren van. 

 

Az Andrássy-utczából a Papsoron lefelé menve, balról esik az a ház, melynek helyén hajdan a református fatemplom állott. Innen költöztek a hívek az utcza felső végén állott Persy-kúriába, a hol templomuk felépüléséig hallgatták a szent igét. Ez utczában a bal oldalon van az emeletes róm. kath. elemi iskola és a plébánia emeletes épülete. 

 

A Petőfi-utcza és Andrássy-utcza sarkán látjuk az 1893-94-ben épült állami elemi iskola nagy, emeletes épületét és szemközt, az Andrássy-utczában, a városi polgári leányiskolát. A Petőfi-utcza sarkán van az 1902-ben emelt díszes református paplak és annak tőszomszédságában, vagyis inkább az udvarán, a ref. templom. Feljebb, a Fülemile-utczán van az új nagyszabású s az egészségügyi követelményeknek megfelelően felszerelt Erzsébet-közkórház.

 

A városnak a Ronyva felé eső részén van a Klastrom-utczában 789. szám alatt az a ház, mely Kossuth Lajos atyjáé, Lászlóé volt, a honnan a fiatal Kossuth Lajos a közeli piaristákhoz járt iskolába. Ez a ház most Toma Mihályé. A Klastrom-utczán át a piaristák épületéhez jutunk. Az iskola utczai falán a következő szöveggel ellátott emléktábla köti le figyelmünket: 

 

"E gimnázium növendéke volt Kossuth Lajos 1810-16. A nagy előd emlékének, a főgimnázium ifjusága. 1901." 

 

Ugyancsak a Klastrom-utczában fennálló emeletes vendéglő volt hajdan a piaristák lakóháza mindaddig, a míg a pálosok klastromát átvehették. 

 

A főtérbe torkollik jobbra a Korona-utcza. Jobboldali sarkán csinos, emeletes épületben van elhelyezve a megyei általános bank. A bal oldalon van az úgynevezett ó-városháza, a hol most a rendőrség, a városi pénztár és a fogyasztási adóhivatal van. Vele szemben dísztelenkedik, még a régi földesúri világból, két dézsmás pincze. Balra, lejebb van az új városháza, melyet a 'Sennyey-féle kúrián állott úgynevezett ó-kaszinó épületéből alakítottak át 1894-ben városházzá. Udvarában a legköltségesebb, de különben egész közönséges módon ásott kutak egyike látható, mely kerek 10,000 forintot emésztett fel, a hirhedt báró Ghyllányi-féle csőd irományai közt látható számadás tanúsága szerint. A városházához van építve, a mellette elvonuló sikátor mentén, az 1900-ban épült csinos városi színház, mely az autonom orthodox izr. hitközség zsinagógájával szomszédos. A Korona-utczában, a városháza 150mellett van a status quo izr. hitközség díszes zsinagógája. A jobb oldalon van a hatvanas években alakult sátoralja-újhelyi takarékpénztár tágas földszintes épülete. A Korona-utczából jobbra nyíló Bercsényi-utczában áll a királyi törvényszék kerületi fogháza. Ez utcza folytatása a Nagy-Új-utcza, hol a királyi erdészeti felügyelőség van. A Korona-utcza végén, jobbra, van a Rózsa-utcza, s ebben az izr. sephard hitközség temploma. A Korona-utcza végén, a Ronyva-partján van az izr. rituális gőzfürdő, mely azelőtt, mikor még a Diána-fürdő nem állott, közfürdő volt. 

 

Ezt az utczát hajdan, még 1645-ben épített hídja után, Óhíd-utczának nevezték; az itt a Ronyván átvezető hidat pedig, építtetője, Rákóczy György után, Rákóczy-hídnak. Most csak gyalogjárók számára szolgáló keskeny fahíd vezet itt át, holott a XVII. században, a mikor még a mostani Rákóczy-utcza nem volt meg, erre vezetett az "országos szekerút" Borsin át a Bodrogközbe. A hídon túl van a Torna-tér, a hol a város újjá építtette a főgimnázium ifjúsága számára a feloszlott tornaegyesület lebontott tornacsarnokát. A Wekerle-térről jobbra nyílik a Rákóczy-utcza, azelőtt, újabbkori hídja után: Újhíd-utcza. Lefelé menve, jobbról van a Kesztenbaum-féle alapítványi emeletes iskola, melynek homlokzatára az alapító emlékét megörökítő következő feliratú emléktábla van: 

 

Kesztenbaum Márton alapítványából izraeliták tanodája, megnyílt 1838 oct. 16-án. 

 

Az alapító intencziója szerint előbb reáliskola volt, de most négy osztályú elemi iskola. 

 

Balra van a róm. kath. szegények háza, gömbölyű alakú kápolnájával. Az utcza alatt boltozott csatornán a Zsólyomka-patak vonul végig, az utczát átszelő Ronyva malomárkába ömlik s itt a mult század elején épült nagy kőhídon túl töltésekkel védett szigetet alkot, melyre erős fahidat veretett a sziget tulajdonosa, Dókus Gyula alispán, kinek itt kényelmes, csinos kastélya ("Gyula-lak") és szép parkja van. A Ronyván átvezető kőhídat az 1845-ben kitört vészes felhőszakadás rohanó árja középen kettészakította. Később újjáépítették és a veszedelmet megörökítő emléktáblát falaztak oszlopába. 

 

A hídon innen áll Szent Jánosnak 1856-ban emelt kőszobra, melyhez jóízű eset fűződik, s enne hőse néhai Boruth Elemér, az ismert nevű költő. A szobor ugyanis desperátus, elhanyagolt állapotban lévén, Boruth, a "Zemplén" akkori szerkesztője, több ízben hiába figyelmeztette az illetékes köröket az ájtatás hívők kegyeletét sértő állapotra. Egy májusi kora reggelen vídám társasággal arra járván, ismét szemet szúrt neki a szent szobor elhanyagolt állapota. Észrevéve, hogy a szobor aljába erősített vasrúd már alig tart, a szobrot háttal Újhelynek, arczczal Borsinak fordítva, a hátára a következőket írta: "Fütyülök Ujhelynek! Megyek Borsiba". Képzelhető a városszerte felhangzott hahota, melynek eredménye a szobor alapos helyreállítása lett. 

 

A hídon túl jobbra van a Diána-gőzfürdő és a csinos mulatókert, mely azelőtt a Matolayaké volt. Itt a hídon túl, az úgynevezett gyártelepi városrészen egész új kis városrész van keletkezőben, csupa kisebb, de csinos és rendes házakból. Ide látszanak az utcza végén balra elterülő Máv. gépjavító műhelyei, jobbra a gőzmalom, a bőrgyár kéményei, itt van a közvágóhíd, a Ronyva másik szigetén a Windischgrätz-féle gőztéglagyár és a Malom-utczából ide látszik a villamvilágítási- és erőátviteli r.-t. telepének nagy kéménye. A Malom-utczában volt hajdan a városi malom is, melytől az utcza a nevét vette. A Rákóczy-utcza végén van az úgynevezett Kis állomás, hivatalos néven "Sátoraljaújhely-Gyártelep". A vasúti töltés előtt folyik a Ronyva, melyen erős fahíd vezet át. A töltésen túl, balra, a mezőn van az Incze-féle téglagyár. 

 

A Rákóczy-utcza és az abból keleti irányba folytatódó út az újhely-borsi-királyhelmeczi törvényhatósági, éjszaki irányba az újhely-legenyeterebes-gerenda-hanusfalvi állami közút. 

 

Társadalmi élet. 

 

Sátoraljaújhely társadalmi élete rendkívül élénk. Van itt számos közhasznú intézmény, egyesület és kör. A társadalmi egyesületek élén a zemplénmegyei kaszinó áll, mely már 1831-ben keletkezett. Itt van még az 1881-ben alakult újhelyi városi kaszinó, a Kazinczy-kör (alakult 1902-ben), - a községi és körjegyzők egyesülete (alakult 1877-ben), - az újhelyi daltársulat (alakult 1511876-ban), - az újhelyi kereskedő ifjak egyesülete (alakult 1889-ben), - az iparosok önképző-egyesülete (alakult 1895-ben), - a gyártelepi zene-, dal- és önképzőkör (alakult 1896-ban), - a katholikus olvasókör (alakult 1901-ben), - a függetlenségi kör (alakult 1902-ben), - az újhelyi munkások általános önképzőköre (alakult 1903-ban) - és az ev. ref. iparos ifjak olvasó-köre (alakult 1903-ban). 

 

A jótékonyság és segélyezés szolgálatában a következő testületek állanak: A Zemplén vármegye tiszti kara, segéd-, kezelő- és szolga-személyzetének nyugdíjintézete, alakult 1878-ban, - a községi és körjegyzők nyugdíjintézete, alakult 1876, - az izr. iskolás gyermekek segélyező egyesülete, alakult 1877, - az izr. betegeket segélyző egyesület, alakult 1877, - a vasúti gyári munkások önsegélyező egyesülete, alakult 1876, - a zemplénmegyei rabsegélyző egylet, alakult 1881, - az izr. betegápoló és temetkezési egylet, alakult 1885, - az izr. nőegylet, alakult 1888, - a Benoth Zion nőegylet, alakult 1888, - a vasúti munkások önsegélyző egyesülete, alakult 1890, - az iparosifjak önképző és betegsegélyző egyesülete, alakult 1891, - a kerületi betegsegélyző pénztár, alakult 1892, - az izr. népkonyha-egyesület, alakult 1895, - a Máv. főműhely önsegélyző egylete, alakult 1902, - az izr. jótékony egylet, alakult 1903. 

 

Szakegyesületei a következők: a zemplénmegyei orvos-gyógyszerész-egyesület, alakult 1876, - a zemplénmegyei gazdasági egyesület, alakult 1879, - a házi ipart terjesztő egyesület, alakult 1879, - a tanító-egyesület, alakult 1881, - a magyar nyelvet terjesztő egyesület, alakult 1883. 

 

A sportot a következő egyesületek művelik: a korcsolyázó-egylet, alakult 1876, - a zemplénmegyei agarász-egylet, alakult 1878, - a sátoraljaújhely-vidéki vadásztársaság, alakult 1895 - az uszoda-egylet, alakult 1897, - és a tennis-társaság, alakult 1904. 

 

Az iparos- és kereskedelmi körök a következő testületeket tartják fenn: I. egyesült ipartársulat, alakult 1876, - II. egyesült ipartársulat, alakul 1877, - általános ipartársulat, alakult 1878, - czipész-ipartársulat, alakult 1877, - csizmadia-ipartársulat, alakult 1876, - timár-ipartársulat, alakult 1881, - általános ipartestület, alakult 1891, - kereskedelmi társulat, alakult 1897. 

 

A vagyonbiztonságot szolgálják az újhelyi önkéntes tüzoltó egylet és a zemplénmegyei tüzoltó-szövetség. Az első 1874-ben, az utóbbi 1889-ben alakult. 

 

Közgazdasági intézmények. 

 

A közgazdasági érdekek szolgálatában állanak a sátoraljaújhelyi takarékpénztár, alakult 1866, - a keresk.-, ipar-, termény- és hitelbank, alakult 1869, - a népbank mint takarékpénztár, alakult 1870, - a polgári takarékpénztár és hitelegylet, alakult 1872, - a központi takarékpénztár részvénytársaság, alakult 1894, - a megyei általános bank, alakult 1904 - és a kölcsönös önsegélyző hitelszövetkezet, alakult 1898. 

 

Állami hivatalok. 

 

Sátoraljaújhelyen a következő állami hivatalok vannak: kir. törvényszék, kir. járásbiróság, kir. ügyészség, m. kir. pénzügyigazgatóság, m. kir. adóhivatal, m. kir. sóhivatal, m. kir. pénzügyőri biztosság, közúti kerület, m. kir. államépítészeti hivatal, m. kir. folyammérnöki hivatal, V. ker. m. kir. kulturmérnöki hivatal, Máv. forgalmi főnökség és osztálymérnökség, kir. tanfelügyelőség és a XI. m. kir. állami erdőhivatal. 

 

A város tisztikara. 

 

Sátoraljaújhely r. t. város tisztikara a következő: Polgármester Nagykászonyi Székely Elek. Árvaszéki ülnök és helyettes polgármester: Bánóczy Kálmán dr. Főjegyző: Pataky Miklós. Adótisztek: Rakmányi Jenő és Gecsey Jenő. Közigazgatási tanácsos: Bogyay Béla. Gazdasági tanácsos: Hell Jenő. Pénztárnok: Valkovszky Elek. Ellenőr: Arnótfalvy Emil. Számvevő: Szőllőssi Sándor. Főorvos: Szepessi Arnold dr. Alorvos: Stern Ármin dr. Főügyész: Kiss Ödön. Építészeti felügyelő: Szent-Györgyi Dezső. Városi közgyám: Mitrik Mihály. Közig. kiadó: Csákó Imre. Iktató: Timkó József. Állatorvos: Borcsik Gyula. Rendőrkapitányi hivatal: Rendőrkapitány: Schmidt Lajos. Alkapitány: Móré Gyula. Rendőrbiztos: Kellner Sámuel. 

 

A városnak a következő szakbizottságai vannak: Közművelődési és színügyi, kisdedóvó, jogügyi, pénzügyi, közegészségügyi, közigazgatási és rendőri építési, kövezési és szépészeti, iparos-iskolai és fogyasztási adót ellenőrző bizottság. 

 

 Írta: Vende Aladár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...