2014. december 9., kedd

HATVAN 1900 - KÖRÜL...

HATVAN.


A történeti részt írta ifj. Reiszig Ede dr., a többit Haraszthy Lajos 

 

Fekvése. 

 

Hatvan a Mátra hegység végső nyúlványai: a Strázsa-hegy és Első-hegy alatt, a Zagyva folyó mindkét partján elterülő síkságon fekszik, a mely a Nagy-Alföldnek éjszaknyugati része. A róla elnevezett járásnak a székhelye és méltán, mert bár az új közigazgatási beosztás szerint csak nagyközség, ezelőtt város volt és mai külseje is teljesen városias jellegű. Sőt gyors emelkedése egyre várható, mivel mint forgalmas közlekedési góczpont, három vasútvonalnak a találkozó helye. A budapest-miskolczi vasútvonalon kívül még a budapest-ruttkai és hatvan-szolnoki vasútak érintik. Továbbá átmegy rajta a budapest-kassai állami közút is. 

 

Történelem. 

 

Eredetileg Pata vagy Mátraújvár megyéhez tartozott. Legrégibb okleveles adataink az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben vannak a helységről. A tizedjegyzékben Hatvan város néven fordul elő s plebániája a patai főesperesi kerületbe tartozott; plebánosa 15 garassal járult a pápai kamara szükségleteinek fedezéséhez. Ez adatból következtetve, plebániája egyike volt a gazdagabbaknak, mert a patai főesperesi kerület plebániái közül, csak Pásztó, Gyöngyös, Visonta és Karácsond szerepelnek nagyobb összeggel a tizedjegyzékben. 

 

1406-ban már városi jellege volt. 1444-ben Nagyhatvan néven szerepel. Ez időben országos vásárjait a Csallóközből is látogatták. Egy ilyen vásár alkalmával az egri káptalan 1470 július 5-én Báthory Albertnek, a Rédei Jánostól indított perében történt megidéztetését, az egybecsődült vásáros nép előtt kihirdette. 

 

A középkorban fennállott Szent Mária Magdolnáról nevezett plebániája és egyháza, 1484-ben pedig Szent Margit vértanúról nevezett premontrei prépostságát említik: mindkettőnek a Nagyhatvani család volt a kegyura. Hihetőleg e családnak volt itt a középkorban földesúri joga. 

 

A hatvani országgyűlés. 

 

Nevezetes szerepe volt a városnak II. Lajos uralkodása alatt. Az 1525 május havában Rákoson összegyűlt köznemesség elhatározta, hogy öt hét múlva Hatvanban fejenként fegyveresen összegyűl, hogy az ország védelméről tanácskozzék. Lajos király, a pápai nunczius, a lengyel király követe, több főpap és világi úr kiséretében július 30-án érkezett Hatvanba. A gyűlést szabad ég alatt, nagy mezőn, színkör módjára deszkakerítéssel körülvett helyen, tartották meg. A megjelent nemesek számát egy udvarnok 14.000-re teszi. A hatvani országgyűlésen a rendek haragja elsősorban Báthory István nádor, Sárkány Ambrus országbíró és Szerencsés Imre kincstartó ellen fordult, a kik közül az előbbi kettő az előülést követő éjjel elmenekült, míg a többi urak legnagyobb rettegésben töltötték az éjszakát. 

 

A király, hogy megnyugtassa az urakat - bár többen azt tanácsolták neki, hogy térjen vissza Budára - Hatvanban maradt, sőt másnap beleegyezett a nádorválasztásba is. A rendek nagy lelkesedéssel Werbőczy Istvánt kiáltották ki nádorrá, mely választást Lajos király másnap megerősített s azután július 5-én a nemesség hódolatának tüntető nyilatkozataitól kísérve, Budára távozott. A király távozása után a gyűlés a végzések alkotásához fogott, majd miután azok szentesítésére nézve a királytól igéretet nyert, elégülten szétoszlott. De Werbőczy nem sokáig viselte a nádorságot, mert az 1526. évi budai országgyűlésen túlsúlyra jutott főnemesség megbuktatta. Werbőczy leköszönvén a nádori méltóságról, ellenségei haragja elől Erdélybe menekült. 

 

A mohácsi vész után. 

 

Közbejött ekkor a mohácsi vész s ezzel új korszak veszi kezdetét a város történetében. A mohácsi csatavesztés hírére Váradi Pál a Felvidéket fegyverbe szólítván, Verpelétet jelölte ki gyülekezési helyül. Ide hívta Szapolyai Jánost is, a ki a Tisza partján szintén felfelé, Fegyverneknek vette útját, hogy itt egyesülve, Hatvan felé vonuljanak. Miután azonban a török had szeptember 28-án már Szegednél volt, a védelmi intézkedések abbanmaradtak. 

 

Szapolyai János a tokaji gyűlés után, Szerencsen át, október 30-án Egerbe vonult, honnan Hatvan felé vette útját, hol szintén éjjeli pihenőt tartva Budára ment. A székesfehérvári országgyűlés Szapolyai Jánost királylyá választotta s meg is koronázta, de János király csakhamar kénytelen volt Ferdinánd hadai elől visszavonulni. János király 1527 augusztus 19-én vonult el Pest alól s Hatvan felé húzódott csapatával. Az egykorú tudósítások szerint János király augusztus 20-án már Hatvanban volt, ott meghált s onnan Árokszállásra vonult tovább, vele volt Erdődi Simon zágrábi püspök, Statilius János óbudai prépost. 

 

Az ellenkirályok közötti küzdelem csakhamar maga után vonta a török beavatkozást is. A török támadás megakadályozására a vármegye Hatvant, mely akkor a váczi püspökség birtokához tartozott, földsánczczal és palánkokkal megerősítette és benne őrséget tartott. Buda eleste után a török uralom mindegyre félelmesebben terjeszkedett a vármegye határai felé, 1544-ben, Visegrád és Nógrád elestének hírére, a hatvani őrség, melynek élén a Dancs testvérek állottak, felgyujtván a palánkot, Egerbe menekült Warkoch Tamáshoz. Mehemet pasa ekként kardcsapás nélkül birtokába jutott Hatvannak, melyet megerősített. Előbb Deli Curtiumot hagyta ott őrséggel, majd Veli béget rendelte oda, hogy Varkoch Tamás kitöréseivel szemben helyt álljon. 

 

A török alatt. 

 

A törökök Hatvan elfoglalása után befészkelték magukat Heves vármegyébe. A hatvani török őrség valóságos réme lett a vármegyének. A későbbi, 1549-1552. évi adólajstromokban sűrűn fordulnak elő olyan feljegyzések, melyek a hatvani őrség pusztításairól tesznek tanúságot. Így elpusztították Pétervásárt, Leleszt, Papit stb. Sőt a közlekedés sem volt többé biztos miattuk. Így 1549-ben Patha város polgárait, a mint Gyöngyösre mentek bort venni, útközben a törökök megtámadták és Hatvanba hurczolták őket. 

 

A hatvani lakosságot azonban a törökök nem bántották, sőt még a róm. kath. plebánost is megtűrték, a ki a törökök között lakván, tájékozást szerezhetett a törökök terveiről és szándékairól és ezt fölhasználva, főleg 1552-ben sűrűn értesítette megbizottai útján Dobó István egri várparancsnokot. A keresztény lakosság, még a főpapi tizedet is beszolgáltathatta. Ez időtájt az egri püspöki javadalmakat a vár javára kezelték s az 1555. évi számadásokban Hatvan is előfordul, a honnan 32 frt. folyt be. 

 

1580 április 6-án az egri vár őrsége merész rohamot intézett Hatvan ellen, hol akkor nagyon sok gazdag török kereskedő lakott: magát a várat nem sikerült ugyan bevenniök, de a külvárosokban nagy zsákmányra tettek szert. 

 

1594 tavaszán a kassai, tokaji, diósgyőri és egri vitézek, egyesülve a felső magyarországi hadakkal, kísérletet tettek Hatvan visszafoglalására; de bár Forgách Simon a hatvani törökök segélyére küldött török csapatokat Turánál szétverte, Teuffenbach főkapitány abba hagyta az ostromot s hadával Kassára vonult vissza. 1596-ban Miksa főherczeg Pálffy dunántúli főkapitánynyal ismét tervbe vették Hatvan visszafoglalását. Hatvanban ekkor mintegy 1500 főnyi török őrség volt, melynek élén Arszlán bég állott. Miksa főherczeg, Schwarzenberg, Pálffy Miklós és Teuffenbach Vácz felől, Rákóczy Zsigmond és Dersffy, Várad kapitánya pedig a Felvidékről érkeztek Hatvan alá; hozzájuk csatlakozott Nyáry Pál is az egri őrséggel. 

 

Három heti ostrom után Hatvan szeptember 3-án a keresztények kezébe került. Így a város felszabadult a félszázadig tartó török uralom alól. A vár kapitánya Szerényi Mihály lett, Miksa főherczeg pedig Vácznak vonult vissza. Sajnos azonban, a vár alig két hétig volt a magyarok birtokában. Hatvan ostromának hírére ugyanis maga III. Mahomed szultán óriási táborral indult az országba, hogy a várat felmentse, de mire Szolnokhoz ért, Hatvan már elesett. A szultán ekkor a Szolnokra rendelt magyarországi török hadakkal egyenesen Eger felé vonult, melyet az őrség október 14-én gyáván feladott.

A mint Mahomed serege Hevesnek vonult, Ciaffer basa, a ki szeptember 11-én már Makláron volt, egy csapatot Hatvan ellen küldött, melynek közeledtére 146Szerényi Mihály az őrséggel megfutott, mire Hatvant a törökök kardcsapás nélkül ismét megszállották. 

 

1603-ban Roszburn Herman német kapitány, Nádasdy és Schulz csapataival egyesülve, november 17-én ostrom alá vette Hatvant, melyet a megriadt török őrség november 19-én szabad elvonulás feltétele alatt feladott. Roszburn 200 magyar és német lovast hagyván Hatvanban őrségül, előbb a pesti táborba, majd Esztergomba vonult. Hatvan azonban ismét csak nagyon rövid ideig maradt magyar kézben, 1604 szeptember havában Hasszán felszabadítván Pestet az ostromzár alól, a győztes török had egy részével Hatvan alá száguldott, mire a hatvani magyar őrség felgyújtván a palánkot, elfutott. A törökök siettek Hatvant ismét védelmi állapotba helyezni. Az 1604. évi magyar országgyűlés még február havában intézkedett Hatvan megerősítése iránt és e végből egész Heves vármegye közmunkáját rendelte ki, de mire az országgyűlés határozatainak végrehajtására került volna a dolog, Hatvan ismét török kézbe került. 

 

A mint Hatvan újból visszakerült a törökök birtokába, számos török iparos és kereskedő telepedett itt le. A török a városhoz tartozó ingatlan területeket is tulajdonába vevén át, azokat török alattvalóknak adta el, oly terjedelemben, a mennyiben azt a vár őrsége a török birtokos használatára biztosítani tudta. A Hatvanban letelepedett török kereskedők gyakran látogattak el a szomszéd helységekben megtartott vásárokra. Különösen Gyöngyösön fordult meg Hatvanból sok török, a mi azután a hódoltság alatt a viszály kiapadhatlan forrásává lett. A füleki és szécsényi végvárak őrsége gyakran berándult Gyöngyösre s az ott talált törökökre valóságos hajtóvadászatot tartott. Egy-egy elfogott török miatt azután a hatvani őrség kegyetlen bosszút állott a gyöngyösieken. 

 

Forgách Zsigmond országbíró 1617-ben, utóbb Thurzó Szaniszló, Dunán inneni főkapitány, 1620-ban szigorú parancsot bocsátott ki a füleki és a szécsényi őrségnek, hogy a Gyöngyösön megforduló törököket ne merészeljék háborgatni, mert különben a hatvani törökök Gyöngyös város lakosságán töltik ki bosszújokat. 

 

Mikor a keresztény sereg Budát, 1686-ban körülzárolta, a hatvani és az egri őrség mindenképen azon igyekezett, hogy az ostromló sereg helyzetét gyakori kitöréseivel megnehezítse. A gyakori támadások következtében Heister tábornok hadához, melyet Eger szemmeltartására rendeltek, még Caraffa hadosztályát is, 1500 magyar lovassal és 200 dragonyossal, Hatvan felé rendelték. Caraffa ép jókor érkezett Hatvan környékére, hol július 15-én az egri basa 600 főből álló portyázó csapatát, mely Heister hadát szorongatta, szétvervén, ez alkalommal 300 török elesett, 60-an pedig fogságba kerültek. Az elfogottak között volt egy parasztruhába öltözött levélvivő is, a ki Eszékről a nagyvezér parancsát hozta a budai basához, hogy tartsa magát erősen, mert a felmentő sereg rövid idő alatt meg fog érkezni. A törökök nem is hagytak fel Buda felmentése iránti kisérleteikkel. Augusztus havában az egri basa Hatvan felől igyekezett a felmentő sereghez csatlakozni, de Petneházy útját állotta s egész Hatvanig szorította vissza. 

 

A fölszabadítás. 

 

A vezérek végre is belátták, hogy a Budát ostromló sereget örökös veszedelem fenyegeti, míg Hatvan török kézben van. Ezért a hadvezetőség augusztus 18-án Heister, Donát és Merz tábornokokat Hatvan ellen küldte, a kik rövid harcz után a várat elfoglalták, az őrség pedig Egerbe vonult vissza. Szeptember 2-án Buda vára is a keresztény had kezébe került. Mivel az idő már őszre járt, a törökök elleni hadjárat folytatását a következő évre halasztották. A hadvezetőség Buda bevétele után Eger körülzárolását és a visszafoglalt Hatvan megerősítését jelölte ki a császári haderő főbb teendőinek. 

 

Eger visszafoglalásával a török uralom véget ért Heves vármegyében. Sajnos azonban, Hatvan lakosai nem igen örülhettek a felszabadulásnak, mert a törökök elvonultával a kezükben volt birtokokat a kamara a kincstár tulajdonául jelentette ki. Hatvan a kamara igazgatása alá került s évtizedeken át az idegen tisztviselők és a féktelen zsoldos hadak uralma alatt nyögött. 

 

Alig szabadult fel Hatvan a török uralom alól, 1689-ben Nógrád vármegye magának követelte a helységet. Nógrád vármegye Koháry István grófot küldte ki, hogy ez ügyben Heves vármegyével tárgyalásokba bocsátkozzék, de Heves vármegye visszautasította Nógrád vármegye kívánságát s óvást emelt az ellen, hogy Hatvan várost a hatáskörébe vonja. Nógrád vármegye törekvései, hogy Hatvant területéhez csatolja, sikertelenek maradtak, noha maga Széchenyi György esztergomi érsek is Nógrád vármegye álláspontját támogatta. 

 

Habár a helység megszabadult is a török támadásoktól, a helyreállítás nagy munkájának azonban sok akadály állott útjába. Ezek közé tartozott első sorban a roppant hadiadó, az idegen zsoldos-had eltartása, mely éveken át legnagyobb teherként nehezedett a lakosságra. Már 1689-ben, tehát alig három évvel Hatvan visszafoglalása után, 350 frt hadiadót vetettek ki a helységre. Az 1692-ben eszközölt vármegyei összeírás alkalmával a lakosok fejenként és vagyon szerint iratván össze, a helység lakóinak vagyon-értékét 3251 frtra becsülték. Ez volt tehát az adóalap, a melynek alapján az adót kivetették. Az 1693. évi adóösszeírás szerint a hatvani prépostnak az itteni malom és szőlő utáni jövedelmét 380 frtra becsülték. Ekkor már postahivatal és harminczad-hivatal is volt Hatvanban. A hatvani postamesteri állást Szabó Máté töltötte be, kinek Fancsalon is volt birtoka, ezenkívül a szeszfőzésből is volt adó alá eső jövedelme. 

 

A kurucz időkben. 

 

A hatvani uradalom, mely eddig a kincstár kezében volt, még a XVII. század végén kir. adomány útján gróf Salmi birtokába került; de ő nem sokáig bírhatta, mert 1703 nyarán kitört a szabadságharcz s Hatvan Rákóczi Ferencz birtokába került. Rákóczi még 1704 elején Hatvan megerősítését rendelte el, főleg, hogy a vármegye a Pesten tanyázó rácz katonaság támadásaitól védve legyen. Hatvan, mint védett hely, nevezetes szerepet játszott a szabadságharcz alatt. 1708-ban Pest-Pilis-Solt vármegye Hatvanban tartotta közgyűlését, főleg mivel a dunai ráczság miatt a vármegyéje területén alkalmas helyet nem talált.

 

Eger várának 1710-ben történt meghódolásával, az egész vármegye a császári hadak birtokába került. A kurucz világnak vége volt, Thelekessy István egri püspök s Heves vármegye főispánja, megfosztatván méltóságaitól, a püspöki javak kormányzójává, valamint Heves vármegye főispánjává, gróf Csáky Imre kalocsai érseket nevezték ki. Gróf Csákyt 1711 január 12-én Hatvanban iktatta be új méltóságába báró Kurz János kamarai tag. A beiktatáson megjelent Thelekessy püspök is, a ki ez alkalommal élőszóval is tiltakozott az ellene hozott ítélet végrehajtása ellen. Thelekessy tiltakozásának meg is lett a következménye, III. Károly király megszüntette ellene az eljárást, a szentszék pedig megsemmisítette a prímás itéletét, melylyel főpapi méltóságától megfosztotta. 

 

Urai. 

 

A szatmári békekötés után a hatvani uradalom ismét gazdát cserélt. III. Károly király 1723-ban gróf Stahremberg Gundaker Tamásnak adományozta s noha az országgyűlés élénken tiltakozott emez adományozás ellen, 1729-ben részére kir. adománylevelet állított ki. A gróf Stahremberg család a XVIII. század közepéig maradt Hatvan birtokában, melyhez ekkor Fancsal, Apcz és Csány falvak tartoztak. E négy helységben összesen 20 portája volt a családnak, mely után az 1741. évi felkelés alkalmával 3 lovast állított ki. Hatvan város lakossága is kivette a részét Mária Terézia királynő ingadozó trónjának megmentésében. Az itt lakó armálista nemesség 2, a helység maga négy lovast állított ki. 

 

Az 1756-57. évi portalis összeírás alkalmával Hatvanban 9 portát találtak, melyen 117 magyar és 45 német jobbágy lakott. A német települők a XVIII. század közepén jöttek Hatvanba. A szatmári békekötés után a birtoktalan (armálista) nemes családok közül is számosan telepedtek le Hatvanban, közöttük a Dósák voltak legszámosabban. A szatmári békekötés után görög kereskedők is telepedtek át Egerből Hatvanba, hol kereskedésük folytatásával a város gazdasági életét jelentékenyen fellendítették. 1771-ben Hatvanban már posztógyár is volt, mely Blaskó József vezetése alatt állott. 

 

A XVIII. század második felében a hatvani uradalom vétel útján gróf Grassalkovich Antal († 1771) koronaőr, Arad, majd Nógrád vármegye főispánjának birtokába került. Unokájának, Antal herczegnek 1841-ben bekövetkezett halálával az uradalmat báró Sina Simon vásárolta meg, a ki azt 1864-ig bírta, ekkor a brüsseli "Banque foncière et industrielle Firma Langrand Dumonceau et Co" vásárolta meg, ettől Deutsch Bernát és József vették meg s jelenleg báró Hatvany-Deutsch Sándor birtokában van. 

 

1848-ban. 

 

1849 január elején, midőn Windisch-Grätz a fővárost elfoglalta, Schulzig Ferencz tábornokot küldte Hatvan felé, melyet január 20-án megszállott. A császári haddal jött Mátyus kerületi országos biztos is, a ki itt ütötte fel székhelyét s innen küldte szét rendeleteit a vármegyei hatóságokhoz. Schulzig azonban csakhamar tovább vonult Gyöngyösre, hova 21-én érekzett. Ez előhad után január végén s február havában szinte szakadatlanul vonultak át Windisch-Grätz 148hadai a helységen. Április 1-én Schlick tábornok szállotta meg Hatvant, míg a honvédsereg vele szemben egész Hortig terjeszkedett. Schlick a prépostnál szállott meg, a hol nagy vacsorát rendezett, melyre több polgárember is hivatalos volt. Vidám poharazás közepette, a lakoma vége felé vendégeihez fordulva, így szól: "Holnap egy kis nyúlvadászatot tartok a magyar táborban; kérem, legyen szerencsém, nézzék meg." 

 

Csakhogy ez a nyúlvadászat balul ütött ki. Gáspár András, a VII. hadtest parancsnoka, a ki - hogy tájékoztassa magát - április 1-én Hatvan és Aszód felé két század huszárt küldött, mely azonban Schlick előőrsei elől visszavonulni kényszerült. E sikeren felbátorodva, Schlick április 2-án kivonul hadával, hogy Gáspár és Pöltenberg hadosztályait megtámadja. A honvédsereg azonban felkészülve várta a támadást. Gáspár előbb Hortnál, majd Hatvan előtt ütközött össze az ellenséggel, mely a városba húzódott. Ekkor Gáspár rohamra vezette a honvédeket s Hatvan rövid harcz után a magyarok birtokába került. A császáriak Aszódon át Gödöllőre, részben Bagh felé vonultak vissza. Hatvan megvétele, mely a diadalmas tavaszi hadjáratnak mintegy bevezetője volt, 290 császári katonának életébe került, míg a magyarok csak 20 embert veszítettek.

 

Hatvan csak akkor látott ismét ellenséget, midőn már az orosz tanyázott benn az országban. Mialatt az orosz fősereg, Paskiewics vezérlete alatt, Görgey hadának üldözéséhez fogott, Paskiewics herczeg seregének podgyászos szekerei, mintegy 3000 darab, Hatvanban rekedtek. Paskiewics ekkor Budapest környéken táborozott, ezért sietve intézkedett, hogy Tolsztoj tábornok tízezer fegyveressel és harmincznyolcz ágyúval Hatvan felé húzódjék. Tolsztoj útra kelt s Turáig nyomult előre, hol július 20-án a Perczel, Mészáros és Dembinszky vezérlete alatt álló tiszai honvédsereg támadta meg. Időközben azonban Labinczow tábornok Hatvanba érkezvén, 5000 főnyi hadával a szorongatott Tolsztoj segélyére sietett. Csak a Hatvanból jött orosz segély mentette meg Tolsztoj tábornokot a vereségtől. Perczel a turai harcz után Szeged felé vonult vissza, addig Paskiewics, a mint megtudta, hogy Görgey a Sajónál táborozik, Miskolcz felé tartott. Ezzel azután Hatvan környéke is kiesett a további események forgatagából s csak néma szemlélője lett ama megrázó küzdelemnek, mely a világosi fegyverletétellel ért véget. 

 

Terület. 

 

A mai Hatvan nagyközség kiterjedése elég tekintélyes. Területe 11.105 kat. hold, a melynek nagyrésze szántóföld. Ismertebb dűlőnevei a következők: Kenderlapos, Kishomok, Elsőhegy, Strázsahegy, Czigányhegy, Ürgés, Dézsmaszék, Szunyogos, Fancsali, Egytagos, Part, Rakottyás, Csücskő, Kútlapos, Hegyeshalom, Nagyhomok, Postaér, Monostor, Delelő, Német, Malom, Zsombikos, Brindza, Telek, Nyárspart és Akol. Ez elnevezések majdnem mindenikének volt valami mondai eredete, azonban ma már ismeretlenek. A Strázsahegy onnan származik, hogy ott egy erődítés nyomai láthatók. 

 

A községhez a következő puszták és egyéb lakott helyek tartoznak: Bajpuszta, Czukorgyár, Görbeér, Kisgombos, Lászlómajor, Nagygombos, Nagytelek, Paphalom, Peres-puszta, Sashalom és Vasúttelep. - Hatvannak ez idő szerint 500 holdon felüli nagybirtokosai: gróf Keglevich Gyuláné, báró Hatvany-Deutsch Sándor és József és a hatvani prépost-plebános. 

 

Lakosság. 

 

Maga a város is nagy kiterjedésű. A lakóházak száma 1268 és a lakosság - az 1900. évi statisztikai adatok szerint - 9707 lélek, a kik közül anyanyelvre nézve: magyar 9491, német 83, tót 57, oláh 4, kisorosz (ruthén) 3, szerb 1, egyéb 68; ez utóbbiak nagyobbára cseh-morvák. Magyarul beszél 9649. A lakosságnál a faj és tipus nem egységes. A község bevándorlások és telepítések útján rohamosan növekedett s a népkeveredés még nem fejeződött be teljesen. A magyar származásúak alacsony, zömök termetűek, barna szeműek és hajúak; a sváb származásúak pedig részben magas, részben középtermetűek és ösztövérek, szemük világosbarna és hajuk szőke. 

 

Hatvan vallási megoszlása a következő: róm. kath. 8541, gör. kath. 36, ref. 296, ág. ev. 136, gör. kel. 2, izr. 691, egyéb 1. Majdnem mindenik hitfelekezetnek van temploma. A róm. kath. templom 1859-1862-ig épült. Kegyura br. Hatvany-Deutsch Sándor. A református és az ágostai evangélikus felekezet Egyesült protestáns egyház néven egyesült és az összes hívek a ref. templomot látogatják, 151a mely újonnan 1898-ban épült. Az izr. imaházat még 1878-ban építtették, 1908-ban pedig renoválták és kibővítették. 

 


A hatvani pályaudvar.

 


A Kossuth Lajos-tér Hatvanban.

 


Báró Hatvany Deutsch kastélya Hatvanban.

 


A hatvani czukorgyár.

 

Az összes népességből 3510 egyén a kereső, a többi eltartott. A kereső népesség a foglalkozási ágak szerint a következőképen oszlik meg: mezőgazdaság és kertészet 1023, ipar 1103, kereskedelem és hitel 108, közlekedés 615, közszolgálat és szabad foglalkozás (tisztviselő, ügyvéd, orvos stb.) 131, véderő (katona és csendőr) 9, napszámos 83, házi cseléd 280, egyéb ismeretlen foglalkozású 156. 

 

Mezőgazdaság. 

 

Mint a föntebbi adatokból megállapítható, a kereső lakosságnak csak egyharmadrésze foglalkozik mezőgazdasággal. A 1023 kereső közül 803 férfi és 220 a nő. Ezek között van 7 nagybirtokos 100 k. holdon felül és 1 nagybérlő; 218 kisbirtokos és bérlő; 41 kisbirtokos, a ki azonban napszámba is eljár; 1 részes földmíves és 3 kertész; összesen 271. Ezekhez járul még 179 kisegítő családtag, a kik közül 100 férfi és 79 nő. Mezőgazdasági tisztviselő van 14, mezőgazdasági cseléd 201, mezőgazdasági munkás 16 éven alul 56 és 16 éven felül 302, összesen 358. A mezőgazdasági munkások közül 99-nek van saját háza. 

 

Ipar. 

 

Hogy Hatvan ipara milyen jelentékeny és milyen magas fejlettségi fokon áll, bizonyítja az, hogy a lakosság közül sokkal több az iparos, mint a földmíves. Tulajdonképeni iparral foglalkozik 992 férfi, 104 nő, összesen 1094; házi és népiparral 1 férfi és 1 nő, összesen 2; vándor-iparral 3 férfi. A tulajdonképeni iparral foglalkozók közül önálló 160 férfi, 58 nő, összesen 218. A segédszemélyzet között van 26 tisztviselő, 13 kisegítő családtag, 22 művezető és előmunkás, 688 segédmunkás, 83 inas és 46 szolga; összesen 832 férfi és 46 nő, együtt 878. Iparvállalat van 250. Ezek közül segéd nélkül dolgozik 157, 1 segéddel 43, 2 segéddel 22, 3-5 segéddel 20, 6-10 segéddel 4, 11-20 segéddel 1, 20 segédnél többel 3. Az egyes iparágak főcsoportjai szerint (önálló és segédszemély, férfi és nő együtt) a kereső iparosok a következőképpen oszlanak meg: kovács 21, lakatos 13, egyéb fémiparos 16; gépgyártással foglalkozik 58; téglagyártással 1; asztalos 44, egyéb faiparos 3; tímár 2, kefekötő 3; fonó- és szövő-iparos 7; szabó 50, czipész és csizmadia 67, kalapos és egyéb ruházati iparos 51; könyvkötő 1; molnár 30, sütő 15, hentes és mészáros 34, szeszgyártó 2, egyéb élelmezési iparos 537; vegyi iparos 2; kőmíves 56, ács 36, egyéb építőiparos 11; nyomdász 6; szállodás, vendéglős és kávés 60. Iparral mellékesen foglalkozott 52 férfi és 14 nő, összesen 66 lakos. 

 

A nagyobb ipartelepek közül Hatvany-Deutsch Ignácz és Fia czukorgyára, ugyanennek répaszelet-szárító vállalata, a Borsód-Miskolczi Gőzmalom r.-t. és a Surányi Testvérek gőzmalma, Gyárfás Tivadar gőztéglagyára, Hatvan község villámvilágítási és erőátviteli telepe, Blumenthal Béla czement-tetőcserép- és betoncső-gyára, Csepreghy Ferencz koporsó, és butorgyára és Mauthner József szeszgyára említendő. 

 

Czukorgyár. 

 

Ezek közül a legjelentékenyebb a hatvani czukorgyár, mely a kassa-zborói országút és a Zagyva folyó mentén, a Máv. Hatvan állomásának tőszomszédságában fekszik. 1889-ben a budapesti Deutsch Ig. és Fia czég akkori főnöke: Hatvany Deutsch Bernát alapította, ki haláláig állt a vállalat élén. A gyár 19 éven át "Deutsch Ig. és Fia hatvani czukorgyára" czég alatt működött; 1908 augusztus 1-én részvénytársasággá alakult át és felvette a "Hatvani czukorgyár R.-T. Deutsch Ig. és Fia" czéget. A részvénytársaságot a budapesti Deutsch Ig. és Fia czég jelenlegi tagjai: báró Hatvany-Detusch Sándor, báró Hatvany Deutsch József és báró Hatvany Deutsch Béla igazgatják, a kik a gyár alapítójának életében is tevékeny részt vettek a vállalat irányításában és Hatvany Deutsch Bernát halála után pedig együtt vezették tovább. A gyár 1889-ben napi 6000 métermázsa répának feldolgozására épült; 1894-ben kibővítették napi 10.000 métermázsa répának a feldolgozására; 1897-ben ismét megnagyobbították annyira, hogy naponta 15,000 métermázsa répát tudjon feldolgozni, végre az 1905. évben czukorlégyárnak (rapéria) felépítésével a gyár mai nagyságára bővült ki és most naponta 22.000 métermázsa czukorrépát tud feldolgozni. Répájának hétnyolczad részét a gyár Heves, Szolnok, Békés, Arad, Bihar, Csanád, Hajdú, Szatmár és Borsod vármegyékből szerzi be, évi feldolgozásának egynyolczad része pedig a saját kezelésében levő gazdaságokból kerül ki. 

 

Az alapítás évében a gyár összesen csak kerek 600,000 métermázsa répát dolgozott fel, ez a mennyiség azonban évről-évre növekedett és fokozódott a gyárnak időről-időre történt nagyobbításának arányában, ma már az évi czukorrépa-feldolgozás három millió métermázsánál többre rúg. Kész czukrot előállított a gyár alapításának esztendejében 58,400 métermázsát, ma pedig évenként készít összesen körülbelül 350,000 métermázsát. A kész árú túlnyomó része fehér, ú. n. kristályczukor, kisebb része nyersczukor. Készít továbbá a gyár nagyszemcséjű, sárga kristályczukrot, melyet specziálisan a Portugál fogyasztópiaczon értékesít. Az előállított czukornak elenyésző kis része fogy el a belföldön, a termelés zöme külföldre vándorol. Egyáltalában a hatvani czukorgyár volt úttörője Magyarország czukorkivitelének; 1889-ben, a mikor a gyár alakult, Magyarországnak mintegy 500,000 métermázsányi czukorfogyasztásából csak alig 200,000 métermázsát tudtak az akkor fennállott hazai gyárak előállítani. Ma hazánk körülbelül 2 millió métermázsa czukrot visz külföldre, a minek körülbelül egyheted része - 300,000 métermázsánál több - egyedül a hatvani czukorgyárból kerül ki. Kivitelével a gyár Portugálián, Angolországon, és a Balkán államokon kívül felkeresi Ázsia 152legfontosabb kikötőit, Kis Ázsiában, Arábiában, Elő- és Hátsó Indiában, China és Japánban. Minden hónapban viszik a hajók Fiuméből a hatvani czukrot Smyrna, Aden, Bombay, Calcutta, Carachi, Singapore, Shanghai, Yokohama stb. nagy ázsiai kikötőbe, s mindenütt a hatvani gyárnak a védjegye (H betűben horgony) egyike a legismertebbeknek. 

 

Hatvan nemcsak Magyarországnak, de Europának legnagyobb czukorgyártelepe. Németországnak és Ausztriának legnagyobb gyárai évi termelésük mennyiségével messze a hatvanié mögött maradnak. Ha pedig a külföldi gyárak évi átlagos termelését összehasonlíthatjuk, Hatvan egymaga tízszer annyi czukrot gyárt, mint egy-egy franczia vagy belga czukorgyár átlagban, hatszor annyit, mint egy-egy osztrák vagy német gyár, háromszor annyit, mint egy-egy hollandi gyár és a hazai gyárak évi átlagát is körülbelül 1/3-ával szárnyalja túl. A gyár körülbelül 1200 munkást és 100-nál több tisztviselőt foglalkoztat, a kiknek évenként csak fizetésért 500,000 koronánál többet ad ki, tehát háromszor annyit, mint az alapítás évében, a mikor munkabérekre kerek 170,000 koronát költött. Említést érdemel még - ha már erről a minden tekintetben nagyszabású gyárról szólunk - hogy a gyártásnál nyert mellékterményekből - melasseból és répaszeletből - semmi sem kerül külföldre, mindent kizárólag a gyárnak répatermelői használnak fel takarmánynak gazdaságaikban. A kilúgozott répaszeletnek kisebb része - körülbelül 500,000 métermázsa - frissen fogy el, a többit a gyárban berendezett szárítókban megszárítják és mint szárított répaszeletet használják fel. Évenként körülbelül 60-70,000 métermázsa szárított répaszelet készül, a mi frissen körülbelül tízszeres mennyiségnek felel meg. A répaszeletnek szárítását is a hatvani gyár kezdte meg először Magyarországon, hogy még azok a termelői is használhassák az annyira értékes répaszelet-takarmányt, a kiknek a gyártól való nagy távolságuk miatt frissen nem volna érdemes azt elhozatni. A czukorgyárnak saját iparvágánya és több kitérő-rakodóvágánya van, melyeknek hossza körülbelül 8 kilométer és mezei vasútja, mely körülbelül 20 kilométer hosszú és a czukorgyárat gazdaságaival köti össze. A gyárnak vasúti forgalma évenként körülbelül 50.000 waggonra rúg. 

 

Hitelügy. 

 

Az iparral és kereskedelemmel együtt járó hitelügyi viszonyok virágzóknak mondhatók. A pénzbeli forgalmat a következő pénzintézetek bonyolítják le: 

 

Gazdasági bank r.-t. Alakult 1906 jul. 15-én. Fióktelepe van Pásztón. Alaptőke 200.000 K, 1000 db. 200 koronás részvény. Igazgatósági elnök Szent-Iványi Farkas: alelnök Blasovich Oszkár. Ügyész: Vajda Lipót dr. Pénztáros: Hollóy Károly. Főkönyvelő: Baditz Zsigmond. 

 

Hatvani népbank r.-t. Alakult 1893-ban. Alaptőke 200.000 K., 200 drb. 1000 koronás részvény. Elnök: Grün József dr. Igazgató-tanácsosok: Knau Lajos, Papp József és Rottenstein Lajos. Ügyvezető: Hirling Gyula. Ügyész Konrád Gyula dr. Pénztáros: Hirsch Ignácz. 

 

Hatvan városi takarékpénztár r.-t. Alakult 1899-ben. Alaptőke 80.000 K., 1600 drb. 50 koronás részvény. Vezérigazgató: Knau Gábor. Felügyelő bizottsági elnök: Lakner András dr. Pénztáros: Gódor Géza. Főkönyvelő: Prikkel József. 

 

Hatvan vidéki takarékpénztár r.-t. Alakult 1872-ben. Fióktelepe van Pásztón. Alaptőke 160.000 K., 800 drb. 200 koronás részvény. Igazgatósági elnök: Koppély Géza. Vezérigazgató: Scheidl Ágoston. Ügyész: Csépány Géza. Főpénztáros: Harmos Albert. Pénztáros: Illés Kálmán. Főkönyvelő: Hillebrand Ferencz. Könyvelő: Balázs Miksa. 

 

A város. 

 

Hatvan külseje teljesen városias jellegű. Rendezett utczái csinosak és tágasak. Számos középülete emeli a szemlélőben támadt jó hatást. Van több terjedelmes és kellemes külsejű kastélya és úrilaka. Ezek közül említést érdemel báró Hatvany-Deutsch Sándoré, a melyet még Grassalkovich herczeg építtetett a XVIII. század végén. Ettől előbb báró Sina Simon, majd a brüsszeli "Banque Fonciére et Industrielle Firma Langrand Dumonceau et Comp" birtokába került. Később vétel útján Deutsch Bernát és József tulajdonába jutott s örökségképen szállt a mai tulajdonosra. Sashalom pusztán gróf Keglevich Gyulánénak van csinos úrilaka, a mit még Csányi Ágoston építtetett 1896-ban. A czukorgyár telepén is van három modern úri lakás. Kettőt 1890-ben, egyet 1904-ben építettek. Mindhárom a Deutsch Ignácz és Fia czég tulajdona s ezekben lakik a gyárat vezető három Hatvany-Deutsch testvér. 

 

A városnak természeti nevezetességei ugyan nincsenek, azonban történeti emlékekben bővelkedik. Ilyen történelmi emlékmű a mai városháza is, a mely hajdanában pálos-kolostor volt. Hogy mikor épült, azt semmiféle oklevélből sem lehetett megállapítani, pedig már több száz éves lehet. A határban az egykori török földvár árka, a mely a török hódoltság idejéből megmaradt, ma is látható. Továbbá a Strázsahegy végső nyúlványain, melyek a községig érnek, három ívezetű erődítés nyomai vannak. Szántás közben már nagymennyiségű népvándorláskorabeli cserépedénytöredéket, kőbaltát s középkori fegyverrészeket és pénzeket vetett ki az eke. Ezeken kívül elvétve már római császárok érmeire is bukkantak. 

 

Intézményei. 

 

Hatvan, mint járási székhely, a közhivatalok nagy mennyiségét egyesíti falai között. Van itt helyben állami anyakönyvi hivatal, kir. járásbíróság, a mely telekkönyvi hivatallal kapcsolatos, törvényszékileg Egerhez tartozik; továbbá adóhivatal, kir. közjegyző, pénzügyőri szakasz és csendőrőrs. 

 

Az iskolák mellett kultur hivatást teljesít a Népkönyvtár is, melyet 1888-ban maga a község alapított. A könyvtárban 300 kötet könyv van. A könyvtárt az áll. gazdasági szaktanító kezeli és naponta a délelőtti órákban nyitva áll a közönség számára. 

 

Van Hatvannak még egy közkönyvtára s ez a Katholikus Kör népkönyvtára, mely 1897-ben az egyesülettel egy időben keletkezett. Népkönyvtárrá 1900-ban alakult át. Ez évben a földmívelésügyi minisztérium 155 kötet könyvvel ajándékozta meg. Ez idő szerint a könyvtár köteteinek a száma a 300-at meghaladja. 

 

Hatvan mozgalmas társadalmi életének tanújaképen a Katholikus Körön kívül még a következő egyesületek és testületek működnek a városban; Kaszinó, Polgári Kör, Dalegyesület, Tanügypártoló Egyesület, Egyesült Ipartestület, Iparosifjúsági Egyesület, Gazdatiszti Kör, Máv. Altisztek Köre, Asztaltársaság, Izr. Betegsegélyző Jótékony Nőegylet, Chevra Kadisa, Iparos Temetkezési Egyesület, Kath. Temetkezési Egyesület, Vasúti Alkalmazottak Temetkezési Egyesülete és Önkéntes Tűzoltó-egyesület. Ezek mindenike a nevében kifejezett czélt szolgálja és buzgón teljesíti hivatását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...