2014. december 19., péntek

BAJA 1900 KÖRÜL...

 Irta :  Magyarász Ferencz

Fekvés.

A régi Bodrog-, a mai Bács-Bodrog vármegyének éjszaknyugati sarkában, ott, a hol a Sugovicza-ág elhagyja a Dunát, az éjszaki szélességnek 46-ik és a Greenwichtől számított keleti hosszúságnak 36-ik foka alatt terűl el Baja törvényhatósági joggal felruházott város. Fekvése sík, kelet felé szemmel alig észrevehetően (97-112 m. az Adria fölött) emelkedik, nyugat felé a pécsi és pécsváradi hegyek, a Mecsek meg a Zengő zárják el tiszta időben a szemhatárt. Talaja homokos, de nem terméketlen; szántóföldnek, szőlőnek alkalmasabb, mint legelőnek. A Dunához közel eső rész gazdag a talajvízben, a mit a "Posványos" elnevezés is igazol. 

 

Lakosság.

Lakossága 22,126 (1908), ebből 17,200 róm. kath., 220 gör. kel., 164 ág. hitv. ev., 217 ref., egynehány unitárius és 4325 izraelita. Nyelvre legtöbb a magyar (89%), ezenkívűl van 6.6% bunyevácz és 4% német, az utóbbiak jobbára bevándorlott vinczellérek. A házak száma kerek 3000. A város területe 15,053 km2; ebből 8995 hektár a termékeny határ. 

 

Beosztás.

Maga a város kilencz kerületre van felosztva: I. Belváros, II. Józsefváros, III. Istvánmegye, IV. Kiscsávoly, V. Katonaváros, VI. Rókusváros, VII. Szállásváros, VIII. Homokváros és IX. Szentjános, a Duna mellett. Ehhez járúlnak a kültelkek: Mátéháza és Cserepes puszták. 

 

Vizei.

Mindamellett, hogy a város fekvése alacsony és közel van a Dunához, élvezhető vízben ugyancsak nem nagyon bővelkedik, sőt nagyobb szárazság idején a kútak vize is erősen apad. Vize szíkesízű, sárgás színű. A városnak két ártézi kútja van; a harmadikat most ásatja a m. kir. tanítóképző-intézet. Ezeknek a vize kénes tartalmú, frissen néha 22° C. meleg. A város talaján kelet-nyugati irányban azonban egészséges vizű ér húzódik végig a föld alatt; innen van az, hogy rossz kútak szomszédságában néha igen üdítő vizű kútak akadnak, melyekre az egész környék lakossága jár vízért. Ugyancsak kelet-nyugati irányban folyik végig a városon, hol nyíltan, hol meg a házak alatt a Kenderes-ér, mely az ú. n. vöröshídnál ömlik a Sugoviczába. 

 

A város vízrajzáról szólván, meg kell még emlékeznünk a Ferencz József-csatorna tápcsatornájáról, mely Bajáról a Sugoviczából kiindúlva, párhúzamosan halad a Dunával Bezdánig, s melynek az a rendeltetése, hogy a Ferencz József-csatornának a vízállását szabályozza. Erre a czélra szolgál az a hatalmas zsilip, melyet 1876-ban Türr István épített a csatorna kiinduló pontjától valamivel lejjebb. A nagyarányú vízmű építésének emlékét az egyik zsilipkamara falába erősített márványtábla örökíti meg. 

 

Határai.

A város határa éjszakon a pestvármegyei Bajaszentistván, éjszakkeleten Csávoly, keleten Bácsbokod, délen Bácsvaskút, délnyugatra Bátmonostor és a vármegyéjével alig összefüggő pestvármegyei Szeremle. Egytől-egyik síkon fekvő községek, jómódú, legnagyobbrészt vegyes ajkú lakossággal. Az egyik Szeremle, a tolnamegyei Sárköznek a keleti végvára, a színmagyar közöttük. 

 

Történelmi visszapillantás.

Baja városa nem dicsekedhetik nagy történelmi múlttal. Ha volt is hadak útjának állomása, nevéhez nem fűződik semmiféle világtörténelmi eseménynek véres, dicsőséges vagy szomorú emléke. 

 

A város neve.

A rómaiak mindenesetre jártak e helyütt. Hisz torkoló vizek sarkát maga a természet is várnak predesztinálja, mert félig be is van kerítve, a közlekedés is 291útba ejti. Itt pedig a Duna meg a Sugovicza mentén önként kínálkozott ily települő hely, s miként itt-ott elég nagy számban talált régiségek bizonyítják, egy Patavium nevű római castrum állítólag a mai Baja város déli határában levő Pető-dűlőben keresendő. Ez azonban csak föltevés, melynek a nem mind római eredetű leleteken kívűl, csak a névhasonlóság a főbizonyítéka. 

 

Ugyanily hipotézis az is, mely a mai Baja területére helyezi a Francovilla nevű végvárat, melyet Nagy Károly alapított 801 és 803 között, az avarok elleni harczaiban. E föltevést támogatja az a nehány gyűrű, melyet Baja és Vaskút határában avar eredetű sáncznak tartanak. Tény, hogy 1260-ban "Francovilla, alias Baja" szerepel okleveleinkben. 

 

Miként a város őstörténete a feltevések ködébe vész, úgy magának a városnak neve is csak bizonytalan találgatásoknak tárgya. Iványi az ő "Bács-Bodrog vármegye... Helynévtára" czímű jeles munkájában nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel, melyet a nyelvészkedés hol Baján vezérrel, hol meg a német Bai, öböl szóval hoz összefüggésbe. Igaz ugyan, hogy Baján vezérről, az avarok híres khagánjáról nevezhettek el községet, - a sopronmegyei Bajánlaka támogatja e föltevést, de a rokonhangzás még nem elég magyarázata annak a nyelvtörténetileg szokatlan jelenségnek, hogy a Bajánból miként lett a Baja szó, mikor semmi szükség sem volt erre a kopásra. A mi pedig a német Bai szót illeti, elég azt megjegyeznünk, hogy az a franczia baie, nyílás, torkolat szóból származik s aligha volt még meg magában a német nyelvben, mikor Baját már Bajának nevezték. 

 

Legvalószínűbb, hogy a város neve a Vajas nevű értől ered, mely a Sugovicza kiinduló pontjától valamelyest éjszakra halad, párhúzamosan a Dunával, éjszaknyugat felől határolva Baja város területét. A kezdő mássalhangzó változása nem ellenkezik e föltevéssel, hiszen a Grimm-féle ú. n. rotácziós törvény ezrével ismeri a rokon b és v mássalhangzóknak ilyetén fölcserőlédését. 

 

A vidék lakossága valamikor színmagyar volt. Hiszen őseinknek egyik főfoglalkozása a halászat lévén, csak természetes, hogy ezt a vízrajzilag önként kínálkozó pontot kellőleg megbecsűlték, midőn e vidéken megtelepedtek. Az a sok magyar helységnév is, mely a vármegyét illető oklevelekben előfordúl, - Besenyő, Tölgyesfoka, Bátamonostor, Szőllős, Bokod, Apáti stb. szintén bizonyítja, hogy a Baja és a mostani Apatin közötti területet magyarok lakták. 

 

A város urai.

Mátyás királyunk 1463-ban, pünkösd ünnepén, a török ellen indítandó diadalmas boszniai hadjárat ügyében Tolnán országgyűlést tartván, Bajánál kelt át a Dunán, hogy Tomassevits bosnyák fejedelemnek segítségére siessen. Ugyancsak ő adományozta 1472-ben a Bajai családnak Bajai Andrásban történt kihaltával Baja és Pethe helységeket a Czobor család Imre, János és Márton nevű tagjainak. A család kezén, némi megszakítással, meg is maradt a birtok egészen annak utolsó tagjáig, gróf Czobor Józsefig. 

 

A mohácsi veszedelem után alig nehány napra, 1526 szeptemberében, a győztes törökök bevonúltak Bajára is és elfoglalván az egész vidéket, közigazgatási kisebb székhellyé, nahijévé tették és a szegedi szandzsákságba és a budai beglerbégségbe osztották. 1542-ben Mehemed bég 300 besliával, vagyis önkéntes lovassal Baján állomásozott. A természettől is eléggé védett helyen a törökök párkányt, vagyis földvárat építettek, melyet Verancsics szerint 1553-ban az egri őrség elpusztított. Czobor Imrét 1579-ben fosztották meg bodrogvármegyei birtokaitól. 

 

A török defterek, vagyis adólajstromok szerint, Bajának 1580-ban 18 és 1590-ben 22 adózó háza volt. 

 

A hódoltság szomorú idejéből nevezetesebb eseményt nem jegyeztek föl a város krónikái. A város területe országútja volt a portának, midőn Budával valami dolga akadt; egyébként csak annyit mond róla Dzselálzáde Musztafa egykori történetíró, hogy Tojgun budai pasának akadt itt egy kisebb jelentőségű összetűzése magyar portyázókkal. 

 

A török világ után.

Buda visszafoglalását követő esztendőben, 1687-ben, Baja is fölszabadúlt a török járom alól. Egyelőre nem jutott a Czoborok kezére, hanem a commissio neoacquistica lefoglalta a kincstár számára. A török hódoltságnak egyik következménye volt tudvalevőleg a Duna-Tisza közötti községek számbeli nagy gyarapodása, mely máig is meglátszik a 10.000 léleknél is többet számláló falvakon; Baja is felszívta sok olyan kisebb községnek a lakosságát, melyek azóta 292teljesen meg is szűntek. Főleg az iparosok tömörűltek Baján, mely így nagyságban, lélekszámban folyton emelkedve, I. Lipót királytól szabadságlevelet kap. Ennek kelte 1696 deczember 24-ike, Ádám és Éva ünnepe. Kétségtelen, hogy ezért van Baja városának a czímerében a két paradicsomi ősember, meg a tudás fája a kigyóval. 

 

Bács-Bodrog vármegye 1699. évi összeírásában Baja városa már 535 gazdával és 199 iparossal szerepel. 

 

Baja mezőváros.

Kamarai mezővárossá 1714-ben lett a város, melynek ekkor két bírája, de csak 142 adófizetője volt. Bizonyára a kurucz felkelések okozta zavarokban apadt le ennyire a lakosság. 

 

1727-ben a város visszakerűlt a Czobor család tulajdonába, melynek akkor Czobor Márk Ádám, bodrogvármegyei főispán, kamarás és vérteskapitány volt a feje. 

 

Czobor Márk Ádám beletörődött a megváltozott viszonyokba és a városnak szabadalmait tiszteletben tartota, sőt 1500 frt évi bérért némely birtokát haszonbérbe is adta a városnak. A bérösszegnek az akkori viszonyok szerint való nagysága mutatja, míly törekvő volt már akkor a lakossága. 

 

Bevándorlás.

A lakosságról szólván, meg kell emlékeznünk arról a boszniai bevándorlásról, melynek idejét, egykorú oklevelekre támaszkodva, 1686-1690 közé tehetjük. (L. Evetovics, Képek Baja város múltjából, 9. old.) A törökre nézve oly szerencsétlen kimenetelű 1683-iki bécsi hadjárat után ugyanis Kara Musztafa nagyvezér vert hadai a Balkán félszigeten, de különösen Boszniában óriási módon kegyetlenkedtek. Radnich Mihály bosnyák ferenczes barát, később budai gvárdián, 1686-ban azt írja Rómába a propagandának: "Életünk nem élet, hanem ideig-óráig tartó tengődés, éjjel-nappal az erdőben, a barlangokban rejtőzünk." 

 

Ily körűlmények között fogamzott meg a sokat zaklatott bosnyák népben a Magyarországba való költözés gondolata, mely a mondott időközben valóra is vált. Bajára főleg Dolnja-Tuzla vidékéről jöttek. De hogy herczegóczok is szép számmal lehettek közöttük, arra a "bunyevácz" névből következtethetünk, mely gyűjtő-neve az összes bevándorlott bácsmegyei és pestmegyei katholikus illíreknek és Popovich M. György szófejtése szerint annyit jelent, mint Bunamenti; a Buna pedig a herczegovinai Neretvának balparti mellékfolyója. 

 

Az utolsó Czobor, a ki Baja városát bírta, a tékozlásáról híres Czobor József volt, ugyanaz, a ki a hagyomány szerint azt a fogadást, hogy kinek lesz egy udvari estélyen a legdrágább ruhája, azzal nyerte meg, hogy családi képtárából egy valódi Rubens-képet kivétetett a keretéből s abból csináltatott mellényt magának. Nem is csoda, hogy ilyen költekezés mellett egyre-másra el kellett adnia vagy zálogosítania birtokait. Bajára 1741-ben kerűlt a sor. Április nyolczadikáról kelt az a kamarai engedély, melynek értelmében a bajai uradalmat Vajai Lászlónak és báró Orczy Lőrincznek adta zálogba 14,000 frtért. Ő maga 1771-ben szegényen halt meg. Utolsó napjait Mária Terézia kegydíjából tengette. 

 

Nehány esztendő múlva a szép birtok a fiskusra száll, mely 1750-ben cserébe adta azt a kulai uradalomért gróf Grassalkovich Antalnak, a ki viszont ugyanaz évben 8000 frton bérbeadta a városnak; de a város fizetésképtelensége miatt, öt esztendő múlva el is vette tőle. 

 

Baja váltságdíja.

A bajai uradalom a Grassalkovich-család kezén maradt, annak III. Antal herczeg személyében 1841-ben történt kihaltáig. A Horváth, Viczay, Zichy-Ferraris családok egymást váljták fel a birtoklásban, míg végre 1862-ben a város Zichy-Ferraris Bódogtól magát 722 ezer frtért megváltotta s az egész uradalmat az azóta megszűnt ménessel egyetemben a saját kezelésébe vette át. 

 

Baja fellendülése.

A városnak mind lakossága, mind pedig forgalma és kereskedelmi fontossága, kivált a XVIII. és XIX. század határmesgyéjén, rohamosan emelkedik. Míg 1791-ben a városnak csak 5109 katholikus lakója volt, addig 1840-ben már 12,395 a lélekszáma a kath. hitközségnek. Pedig abban az időben a görög keleti lakosság nem volt még apadóban; a bevándorló németség között pedig akadt lutheránus is, úgy hogy a zsidókkal egyetemben 1840-ben 14,269 a lakosok száma. 

 

Ezen a nagy szaporúlaton nincs mit csodálkoznunk. Baja városát fekvése predesztinálta arra, hogy kereskedelmi góczpontja legye az egész Felső-Bácskának; sőt mikor 1802-ben megnyílt a Ferencz-csatorna, az árú- és terményforgalom 293a Bánátból is Bajának vette útját. Komáromból, Győrből jöttek ide a hajósok, a kik ennek az áldott vidéknek bő termését külföldre szállították. 

 

Egy földrajzi író a XVIII. század végéről, névleg Korabinsky János Mátyás, kinek "Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn" czímű érdekes munkája 1788-ban jelent meg Pozsonyban, egyenesen "Kis-Pest"-nek nevezi Baját, híres és látogatott vásáraiért. (I. m. 25. old.) 

 

Sajnos, hogy Baja városának múltjáról szólván, kereskedelmének, iparának és forgalmának virágkorát is a múltba kell helyeznünk. Ugyanis azok a tényezők, melyek a virágzást előidézték, manapság már meg vannak tizedelve. Megapasztotta őket az, a mi másutt a haladásnak szokott alapfeltétele lenni, t. i. Bács-Bodrog vármegyének vasúti hálózata, mely a forgalmat szinte egy csapásra elterelte Bajától. 

 

Hanyatlás.

Annakelőtte ugyanis mind a személy-, mind az áruforgalom lebonyolításának főeszköze a hajó, nevezetesen a gőzhajó volt. Baja városát is a hajózás tette egy nagy vidék kereskedelmének góczpontjává. Főleg a mezőgazdasági kivitelnek útja Bajáról indúlt ki, vagy Baján ment át. Magáról Szabadkáról óriási mennyiségű gabonát szállítottak hetenként kétszer a fuvarosok. A környék többi községeinek forgalma is Baján összpontosúlt; elannyira, hogy úgyszólván minden falunak meg volt Baján a maga külön hombárja, vagy a hogy Baján ejtik: hambárja, no meg a saját külön kocsmája. Nagyon természetes, hogy a midőn a múlt század derekán évenként körűlbelűl egy millió pozsonyi mérő gabonát szállítottak Budapestre s onnan a külföldre, a midőn néha ötven hajó és számos dereglye vetett horgonyt a Sugoviczában: ez a nagy árúforgalom egyúttal óriási emberforgalmat is jelentett, ez pedig nagyban emelte a város kereskedelmét és iparát. Hiszen annak a sok embernek élnie is kellett, meg aztán a vidéki ember, ha már egyszer behozta a maga termését Bajára, szükségleteit is itt szerezte be. Innét van az, hogy míg egy 1840-beli összeírás szerint, a mikor pedig csak egyhamrada volt a mostani lakosságnak, 1173 iparos volt Baján, míg a mostani Ipartestületnek csupán 900 körűl járnak a tagjai. Hozzátehetjük e kedvezőtlen képhez azt is, hogy akkoriban voltak iparágak Baján, melyeknek azóta írmagjuk is kiveszett a városban; 1840-ben pl. volt itt négy puska-míves, egy orgonacsináló, hat harisnyakötő, három posztónyíró, egy keztyűs, három szegkovács, tizenhat szappanos, tizenkét tímár, húsz kalapos; ezekből manapság egyetlen egy sincsen, pedig nem mindegyiket tett fölöslegessé a gyáripar. A 27 kályhásból maradt 4, a 2 kosárfonóból, rézmívesből maradt 1-1, a 8 fésűsből, 6 olajsajtóból nemkülönben, hogy a 280 csizmadiáról és 60 szűrszabóról ne is szóljunk. Ezekhez a szomorú adatokhoz vegyük még hozzá azt a tényt, hogy Baja városának legforgalmasabb helyein vagy üresen áll hónapokon át egy-egy üzlet, vagy megbukik, a ki beleköltözik: akkor tiszta képet alkothatunk magunknak Baja város kereskedelmi és ipari jelentőségének természetellenesen gyors- és nagyarányú hanyatlásáról. 

 

E visszafejlődésnek első és legfőbb oka volt a Budapest és Szabadka között 1882-ben megnyílt vasúti forgalom, mely a rákövetkező esztendőben Újvidékig hosszabbodott. Mihely Szeged Zomborral Szabadkán át már 1869-ben, Eszékkel a gombosi gőzkomp segítségével pedig már 1870-ben össze volt kötve, s az újvidéki vonalat is rövidesen megnyújtották Zimonyig, majd Belgrádon át Konstantinápolyig: ez a kereszthálózat abszorbeálta legnagyobb részét annak a forgalomnak, melynek súlypontja azelőtt Baján volt. Hiába kötötték össze Baját Szabadkával 1885-ben, Zomborral tíz évvel utóbb: ezeknek a szárnyvonalaknak már nem volt semmi gazdasági fontosságuk és hatásuk, a régi víziútakéhoz képest. 

 

Vajjon az új híd megtéríti-e majd a vámon, a mi a négy évtízed óta elveszett a réven Baja város számára? Ez a jövő titka. 

 

Akkor virágoznék fel itt újra az ipar és kereskedelem, ha végre teljesen kiépűlne a Budapest-eszéki dunamenti vasút a Dunának akár jobb, akár balpartján. Hiszen egyelőre végtelen nehézkes az összeköttetés magával a fővárossal is, melyet csak a szabadkai nagy vargabetű árán lehet megközelíteni, nem is szólva a közeli Kalocsáról és Bezdánról vagy Apatinról, melyek a hajójáratok szünete alatt Budapestnél is távolabb esnek Bajától. A mit a vasút vett el Bajától, csak a vasút adhatja vissza. Némi javulás ugyan mutatkozik már e tekintetben; hiszen a baja-bezdáni vasút kiépítése már elhatározott tény, a Kiskőrössel 294vagy Dunapatajjal való összeköttetés körűl is javában folynak a tárgyalások a híd másik végén pedig Battaszék és Pécs között terveznek vasútat a Mecseken át; de hogy mit és mennyit nyer majd Baja ezen új vasútvonalakkal, az szintén még a jövő titka. 

 

És most térjünk vissza a jövőből a múltba, hogy annak egyik legszomorúbb lapját felüthessük. 

 

Az 1840-ik évi tűzvész.

Értjük az 1840 május elsejei nagy tűzveszedelmet, melynél irtóztatóbb katasztrófát nem ért meg a város. Majd minden nagyobb városnak megvolt a maga nagy szerencsétlensége, mely árvíz vagy tűzveszedelem alakjában évtizedek munkáját máról holnapra tönkretette; Baja városának is át kellett szenvednie ily katasztrófát, mely hogy végzetessé nem vált reája nézve, egyedűl a lakosság szivósságának és az impozáns módon megnyilatkozott országos részvétnek köszönhető. 

 

Pénteken délután fél kettőkor a Felvégen, a Pesti-úton kigyúlladt egy ház. Máig sem tudni, mitől. Az orkánszerű szél néhány percz alatt lángba borította az egész várost. Leégett 1282 lakóház, 812 melléképület, 6 templom és a kórház, összesen 2101 épület, közötte a gimnázium, a Ferenczrendiek kolostora a templommal együtt, a kath. plébánia-templom és a temetői Rókus-kápolna, mindkét szerb templom és a Grassalkovich-kastély. Kárbaveszett 260.000 pozsonyi mérő gabona, egy Adamovich nevű ügyvédnek pedig 80.000 frtja égett oda a padlóban, a hol, - takarékpénztár híján - rejtve tartotta. A kútak kiszáradtak, a Kenderesér vize átmelegedett, hogy szinte tűrhetetlenné vált. A szomszédos Vaskút (10 km) sőt Gara község (19 km) lakosai kénytelenek voltak házaik tetejét locsolni, mert az iszonytató szél egészen odáig hordta az égő nád- és szalmacsóvákat, sőt a pörnyét levitte egészen Zomborig. 

 

Mondanunk sem kell, hogy a végzetes katasztrófa sok emberéletet is követelt. Nem kevesebb mint 78 ember lelte halálát a lángokban vagy halt bele az akkor kapott sebeibe. 

 

Oltásról szó sem lehetett. Ki-ki örűlt, hogy puszta életét megmenthette. A közeli Pandúrsziget és a sumári major adott menedéket a szerencsétleneknek. Esztendőkig tartott, a míg a város azt a mérhetetlen elemi csapást, mely hozzávetőleg 8 1/2 millió koronányi kárt okozott, ki tudta heverni. 

 

De kiheverte, ha nehezen is. Ez a szülőföld varázsa, hogy nem szakad el tőle az ember, ha az mostohán bánik is vele. A menekülők hozzáláttak a város újjáépítéséhez, s hogy nem hiába, azt az a gazdasági föllendűlés mutatja, mely éppen a nagy tüzet követő időszakba esik. 

 

Magának a tűznek az emlékét két chronosticon őrzi. Az egyik a szent ferenczrendi kolostor folyosóján olvasható s így hangzik: 

 

BaIanIs MaIae trIstes fVere CaLenDae, Igne fVrente fero, teCta sVperra rVVnt. 

 

A másik az 1841-ben újjáépített plébánia-épületnek a homlokzatán hirdeti az újjáépítés esztendejét: 

 

E paplak LángVészI porát sajnáLVa tekInték
Nagy LeLkek, s azt Vjjá s szebbé tennI sIettek.
Értök ezért bVzgó szIV küLDI ImáIt az Vrhoz. 

 

Ugyancsak a nagy tűz emlékezetére minden pénteken d. u. kettedfél órakor negyedóráig szól a kath. templom nagyharangja. 

 

A szabadságharcz nem szántott véres barázdát Baja városának földjén. Az illír anyanyelvű lakosság mindenkor sokkal magyarabb volt érzésében, hogysem csak egy pillanatig is megtántorodott volna hazafiaságában. Rajachichéknak nem volt talajuk Baján. 

 

Baja mint sz. kir. város.

A midőn még azt jegyezzük meg, hogy Baja városát a király 1858-ban önkormányzati joggal ruházta föl, az 1870. évi XIII., 1873. évi XI. és 1886. évi XXI. t.-cz. pedig mint rendezett tanácsú várost, illetőleg törvényhatóságot iktatta törvénybe, búcsút vehetünk a város múltjától, hogy jelenére fordítsuk figyelmünket. 

 

A mi legelső sorban, ha nem is legjobban érdekel bennünket a jelenben, természetesen a város külső képe, hisz ez ötlik leghamarabb szemünkbe.

 

A város leírása.

Mint minden alföldi város, a hol a hellyel nem kell takarékoskodni, Baja városa is igen nagy területen épűlt. Hiszen még a belvárosban is alig van ház, melynek ne volna tágas udvara és kertje. Baja a szép udvarok városa. Minden 295udvarban virágok díszlenek, egyik-másik valóságos rózsaliget, mely jól esik a szemnek és föltűnik az idegennek. Talán a magán-virágkedvelés az oka annak, hogy a városnak máig sincsen valamire való parkja vagy sétatere. A mely hiányon különben a főtér vagy Szent István-tér parkozásával fog a város a közel jövőben segíteni. 

 

Érdekes jelenség, hogy mily kevés Baján az emeletes ház. Kétemeletes egyetlen egy volt azelőtt, az is öszedőlt 1902 húsvétjakor. Azóta a tanítóképző-internátus épülete az egyedűli kétemeletes ház Baján. Ezenkívűl csupán 41 ház emeletes a háromezerből: mindenesetre oly körűlmény, mely eléggé igazolja, hogy valaha míly olcsó lehetett itt a telek. 

 

Az utczáknak nincsen aszfalt-burkolatjuk. Manap már a legtöbb utcza - kivéve a kültelkeket - ki van kövezve terméskővel, míg a gyalogjárók nyolczszögű égetett téglával vannak kirakva. Ez a fajta kövezés egyébként tiszta is, mert tíz perczczel a legnagyobb nyári zápor után bízvást sétálhat rajta az ember. Kényelmes is, mert nem oly hepehupás, mint a közönséges terméskő, meg nem puhúl meg a kánikulában, mint az aszfalt. A kövezés egyébként igen drága mulatság Baján, mert a hozzávaló anyagot a komárommegyei Süttőről kell ideszállítani. Nem is csoda, ha egy-egy kőnek a kifaragása, ideszállítása és elhelyezése 20 fillérnél többe kerűl a városnak. 

 

Az utczákat gázzal világítják. Villamostelepe nincsen a városnak, mely nagyot hibázott akkor, a midőn egy augsburgi részvénytársasággal 50 évre szóló szerződést kötött a város világítására nézve, mert bár az ipari gázt itt is olcsóbban számítják s a belváros területén Auer-égők világítanak: a város keze mégis meg van kötve és nem szabadúlhat e most már elavúlt világítástól, mely azonfelűl nem is nagyon sűrűen világít és a szerződés holdtöltekor egyáltalában nem. Újabban azonban mozgalom indúlt meg a városban egy villamos telep építése iránt, melynek az volna a rendeltetése, hogy legalább a magánfogyasztást szolgálja és gázgyárral kötött szerződésben körvonalazott városrészeken kívűl eső területeken a közvilágítást teljesítse. 

 

Az utczák rendre be vannak fásítva, legnagyobbrészt akáczfával, de találkozik némely helyütt platán és égerfa is, míg a szentjánosi útat jegenyék és nyárfák szegélyezik. 

 

Vízvezetéke nincs a városnak. A csatornát is a Kenderes-ér helyettesíti. Az ártézi kútak vizét more patrio lajton hordják szét a városban; a csilingelő kocsikat a lakosság apraja-nagyja ismeri. 

 

Az utczák általános képéről szólva, megemlítendőnek tartjuk azt a specziális szokást, hogy az alsóbb néposztályok férfi-lakosai idejüket csoportokban összeverődve, az utczán töltik. Télnek évadján még hétköznapokon is, itt-ott akkora a csoportosulás, hogy idegen ember valami kisebb fajta népgyűlésnek nézné. Külön helyük van a munkakereső napszámosoknak, favágóknak, cselédeknek és fuvarosoknak; utóbbit, akár Szegeden, Baján is "koplaló"-nak, a fuvarost meg "koplalós kocsis"-nak hívják. 

 

Tegyünk most egy sétát a városon át, úgy osztva be útunkat, hogy annak minden nevezetesebb pontját érintsük. 

 

Útunkat a Baját éjszakra érintő, de még Pestvármegyéhez tartozó Bajaszentivánnal kezdjük meg, az Istvánmegye nevű városrészben, ott, a hol a Baja-Báttaszék közötti áthídalás magas töltése végignyúlik az országúton. A töltéskor sok föld kellett, miáltal jókora terület nivellálódott. E területen áll a Schmidt és Tsa új gőzmalma, nemcsak hatalmas arányaival, hanem architektonikus csínjával is meglepve azokat, a kik a híd felől a városba érkeznek. 

 

Az útat - Pesti-út - jobb felől házak szegélyezik, balról szőlők terűlnek el, melyek, kivált májusban, mikor a gyümölcsfák virágoznak, messziről gyönyörködtetik a szemlélőt. Csak a belváros felé találunk már balról is házakat. 

 

A Pesti-út a Vásártérbe torkol. A Vásárteret a vasúti töltés és állomás osztja kétfelé. A keleti rész az állatvásártér, a nyugati kirakodó vásár. Baja városának öt vásárja van, ezek között leglátogatottabb a szeptemberi és deczemberi, a mikor itt rengeteg nép gyűl össze az egész vidékről. 

 

A vásártéren fordúljunk kelet felé, a merre a kocsiút a vasúti raktár felé vezet. Jobbról esik a gubóbeváltó hivatal, azon túl a vasúti állomás. Kis méretei megfeleltek az eddigi forgalomnak, de a közel jövőben majd elválik, vajjon megnagyobbodik-e akkorára a forgalom, hogy az állomás épületét is ki kelljen bővíteni. 

 

296Mindjárt az állomás előtt terűl el a vonat-kert. Kár, hogy maga a publikum teljesen elhanyagolja és faczér cselédek, meg közveszélyes egzisztencziák kétes értékű kedvteléseinek prédáját engedi át. Pedig ebből a kertből igen szép sétahely kerűlne ki, hiszen hatalmas platánjai és akáczfái máris kellemes árnyékot nyújtanak. Az új vasút tán inkább fogja majd ide csalogatni a sétáló kedvű publikumot. 

 

Áthaladva a vasúti töltésen és az állatvásártéren, Baja város gazdasági életének egyik specziálitása fogad bennünket. Esztétikai értéke azonban kisebb a gazdaságinál. Itt vannak ugyanis a sertéshizlalók, melyeknek tekintélyes kivitele még inkább növekednék, ha a szabadkaihoz hasonló húsfogyasztó teleppel bővítenék. 

 

Elhaladva a gör. kel. temető mellett, a város egyik nagykiterjedésű szőlőterületére, az ún. n. Vanczaga-dűlőbe jutunk. Itt van a Bajai Gyümölcsészeti Egyesületnek nagy telepe is, az ú. n. Rezső-telep.

 

A szőlők végén van a régi lovassági gyakorló-tér, délnek az izr. temető. 

 

Térjünk onnan vissza a Szegedi-úton a városba. Említésre méltó a régi méntelepi kaszárnya, melynek emeletén van elhelyezve a városi zálogház. Az inkább hatalmas, mint díszes sárga épülettel fedrén szemben áll a m. kir. állami tanítóképző intézet és internátus, mellette az ifjúsági játéktér, délnek pedig a régi városi polgári és kath. elemi iskola, hol most a kereskedelmi és iparostanonczok oktatása folyik. 

 

A vásárteret nyugaton a kir. járásbíróság és telekkönyvi hivatal nagy saroképülete zárja be, melynek egyik oldala a Mátyás király-térre szolgál. Ez is olyan félbemaradt parknak készűlt, de a sétáló közönség nem igen keresi föl. 

 

Mi is ott hagyjuk és az Arany János-utczába kanyarodunk, melynek végén ott van az impozáns izr. templom, hatalmas oszlopokon nyugvó portáléjával. "Egyedűl az Istennek" - hirdeti az utczai front homlokzatán levő aranybetűs fölírat. A főbejárat a rácsos kerítéssel elzárt udvar felől van. 

 

A templom ékességei közűl megemlítjük a Thora-függönyöket, melyek közűl, főleg a Boschán-család ajándéka, valóságos műremeke a hímzésnek. A kéziratos szentírási pergamen-tekercsek is kész grafikai látványosságszámba mennek. A felállítandó orgona körűl jelenleg folynak a tárgyalások. Az isteni tiszteleten a szentbeszédek nyelve magyar. 

 

A bajai izraelita hitközség példás áldozatkészségének mindmegannyi tanúbizonyságai azok az épületek, melyeknek mindegyike a templom körűl sorakozik és a hitközség kultúrális érdekeit s emberbaráti érzelmeit van hívatva hathatósan szolgálni. Itt van az izraelita elemi és polgári fiú- és leány-iskola, a kisdedóvó, a melyeknek mindegyikében város- és vidékszerte elismert tanerők oktatják a nem is kizárólag izr. vallású ifjúságot, jó magyar érzületre. Itt van az izr. aggok háza, a Jótékonyczélú Leányegyesület népkonyhája, a szomszédos utczában a félszázadnál régibb izraelita kórház.

 

Az Arany János-utczából a Kölcsey-utczának alsó végére érünk, hol a felső városrésznek egyébként gyér vizű ártézi kútja van. Éjszaknak ott találjuk a Spitzer Károly és Fiai szesz- és élesztőgyárát, majd elhaladva mellette, a m. kir. 4. honvéd huszárezred bajai osztályának kaszárnyáját és a kiskőrösi méntelep bajai osztályának emeletes, díszes, kerttel övezett kaszárnyáját, mely utóbbi már egészen a város szélén áll. Nincs is ebben a városrészben, a Józsefvárosban, más említésreméltó épület, mint a felsővárosi elemi iskola és kisdedóvó a Flórián-utczában. 

 

Visszafordúlva a Haynald-, vagy régi Bárány-utczába, a gör. keleti, Szent Miklósról nevezett plébániatemplomhoz érünk, melyet nagykiterjedésű, értékes vasrácsozat övez. Egyik oldalán van a plébánialak, a másikon az iskola a tanító lakásával. 

 

Még néhány évtizeddel ezelőtt számra és tekintélyre egyaránt kimagasló volt a bajai szerb hitközség; azonban manapság az előbbi tekintetben igen megfogyatkozott, úgy hogy az újvidéki gör. kel egyházmegyéhez tartozó gör. keleti plébánosnak fő jövedelmét a régi alapítványok teszik. Hogy valamikor a városházán is a szerb elem dominált, azt az mutatja, hogy még ma is két templomuk van, s hogy a szerb vízkereszt ünnepén a gör. kel. plébános körmenetben vonúl a városházára házszentelésre. Magának a templomnak magas, díszes és sok képpel ékes ikonosztázionja említésre méltó.


Baja. - 1. A Szent István-tér.


Baja. - 2. A róm. kath. templom.


Baja. - 3. A Ferencziek temploma.


Baja. - 4. A gróf Zichy Bódog-tér.


Baja. - 5. A m. kir. áll. méntelep.


Baja. - 6. A gör. kel. templom.


Baja. - 1. A Fischer-féle alapítványi ház.


Baja. - 2. A Czisztercziták rendháza.


Baja. - 3. Városi közkórház.


Baja. - 4. A városháza.

 

299Ott, a hol legszűkebb a Haynald-utcza, áll Baja városának egyik régi híressége, az Arany Bárány-szálló. Egykor és most! Egykor legnagyobb terme volt a Bácskának, ma már kívűl-belűl oly dísztelen, hogy magunk is resteljük, hogy külömb szállást nem adhatunk Tháliának. Egykoron hetekig hangos volt a Báránynak egész környéke, mikor egy-egy restauráczió alkalmával a gazdag felsőbácskai nemes urak a fehér asztalnál folytatták a vármegye s az ország sorsának intézését, most néhány agglegény fogyasztja el csendben és rendben a maga ebédjét és vacsoráját. Egykor itt játszottak hét vármegyének legkülömb czigányai, a Dankó Gáborok és Vajda Józsik füstös nemzetsége; manapság pap meg ügyvéd lett a Vajda-fiúkból, s a Bárányba csak a Kath. Legényegylet mulatságain meg a molnárok "lakozás"-akor lehet valamirevaló czigánymuzsikát hallani. Valamikor híres bálok voltak itt napi, vagy ha úgy tetszik, esti renden, melyeken sok szép regénynek első szálait szőtték azok, a kik most már deres fejjel gondolnak vissza a Báránynak régi dicsőségére; manapság egy-két pohár "bruczkó" mellett itt fogyasztja el az udvaron magával hozott ebédjét a vidék gazdag sváb parasztja, a mikor egyenes adófizető létére elintézi dolgát-sorát az itteni adóhivatalnál. Bizony megkopott már a czégéren a bárány arany festéke, megkopott magának a Báránynak régi hírneve is. 

 

De a mi legszomorúbb, mégis itt kell hajlékot keresnie a színészetnek, mikor Bajára látogat. Kezdetleges a színpad, a mellett oly kicsiny, hogy alig tudnak rajta mozogni. A modern színpadi technika vívmányainak mikénti alkalmazása nem is okoz gondot a mi színidirektorainknak, hisz örűlnek, ha egy-két bútordarabot úgy tudnak elhelyezni a színpadon, hogy elférjen tőlük néhány szereplő is. 

 

A zenekar szabadon űl az első széksorok között. Így aztán kiki csak azt a szólamot élvezi, a mely mellett űl. Páholyok nincsenek; villamosvilágítás híján a nézőtér nem sötétíthető el. Sok-sok illuzió kell tehát, hogy az ember Baján színdarabot élvezhessen. 

 

A foyert egy kis darabka folyosó helyettesíti, a melyben végződik a szűk lépcsőfeljárat. Valami pánik esetén országra szóló szerencsétlenség eshetnék meg itten. Vajha e sorok is hozzájárúlnának ahhoz, hogy az illetékes körök végre többet tennének a rendes színház érdekében a puszta tanácskozásnál és tervezgetésnél! 

 

A Haynald-utczának a Zichy Bódog-térbe való torkolásával szemben áll a zircz-cziszterczi rendnek a székháza. Kár, hogy architektonikus egészet nem alkot. Ugyanis felében megtörik az épület tompa szögben, úgy hogy egyik része a Zichy Bódog-térre néz, míg a másik a Vörösmarty-utcza elejét alkotja. Az egyébként tekintélyes épületben vannak a ciszt. r. főgimnáziumi tanárok lakásai, a házi kápolna és a két teremből álló tanári könyvtár. Az épülethez tágas és árnyas kert tartozik. Maga az épület a tanúlmányi alapnak a tulajdona, a rend csak haszonélvezeti joggal bírja, a mig a bajai főgimnáziumot fönntartja. 

 

Szemben a cziszterczi rendház főbejáratával áll a katholikus templom, 61 méter magas tornyával, 19.75 méter széles homlokzatával. A templom hossza 40.5 m. 1904-ben barokk-ízlésben kifestett belseje művészi szempontból külön említést nem érdemel, bár az egésznek az ízlésén nagyon sokat lendített Simkó Mihály ny. gombosi lelkész, a város szülötte, a midőn 1906-ban a gót-stílű tabernaculum helyébe egy barokk-stílű szentségházat emeltetett. A templom ablakainak üvegfestései egyes híveknek adománya. A hajó jobb oldalának a karzat felől eső végén van egy hatalmas bronz-relief, Polimberger Jánosnak a síremléke, mely művészi szempontból kétségkívűl a legértékesebb része az egész templomnak. 

 

Magának a reliefnek a nagysága 134×81 cm és egy antik temetési menetet ábrázol. Főleg az urnát vívő alakok plasztikája figyelemre méltó. A relief fölött van a latin epitáfium, helylyel-közzel már hiányos betűkkel. Mindkét bronzlapot egy 3.30 méter magas gránitkeret foglalja be. 

 

A pneumatikus rendszerű új orgona Angster pécsi gyáros sikerűlt alkotása. 

 

A templom bejáratától jobbra van a plébánia-épület, melynek tágas udvarát hatalmas fák árnyékolják be. Mellette a Kazinczy-téren a cziszt. r. kath. főgimnázium emeletes épülete. 

 

A Kazinczy-térnek csekély lejtőjén fölhaladva, a Zichy Bódog-téren levő Tóth Kálmán-szoborhoz érünk, melyet vasrácscsal övezett kis kert vesz körűl. 

 

3001881 február hó 4-én jelentette be Hauser Mór dr. polgármester a törvényhatósági közgyűlésen a város nagy szülöttének halálát, egyben indítványt tett, hogy a város emeljen szobrot Tóth Kálmánnak. A szobor költségére a város 2000 koronát szavazott meg házipénztárából, egyben gyűjtést rendezett országszerte, melynek eredménye volt, hogy 1891 július hó 14-én ki lehetett írni a pályázatot, mert összesen 28,000 korona gyűlt össze a szoboralapra. A négy pályamű közűl Bezerédi Gyuláét fogadta el a bíráló bizottság. A szobor 2.56 m magas érczbe öntött alak, mely 3.44 m magas gránit-talapzaton nyugszik s a költőt, "az eszmék és érzelmek tolmácsát, külső megjelenésének keresetlen egyszerűségében, fesztelen, mégis daliás állásban, nemes magatartásban" ábrázolja. 

 

A szobor leleplezésének ünnepe 1894 márczius hó 9-én ment végbe. 

 

Tóth Kálmán szobra egyelőre, a míg Türr tábornoké el nem készűl, egyedüli szobra Baja városnak. A szobor helye jól van megválasztva, szépsége minden oldalról kellőkép érvényesűl. 

 

...Az az ércz-szív bizonyára már nem érzi azt a sok keserűséget, melytől csordúltig telt meg életének utolsó öt évében. Tempora mutantur, s az ideális lelkületű költő, a ki nagyon hajlott az ábrándozásra, nem is sejtette, hogy az a város, melyre mint országos nevű költő, dicsőséget árasztott, melyre mint országgyűlési képviselő, négy czikluson át pazarolta lángoló szeretét; valaha is hűtelen tudna lenni ő hozzá, kiről képviselőtársai szerető gúnynyal mondogatták, hogy letolná még a királyi palotát is Bajára ha lehetne. (Prém: Az utolsó öt év. Horváth Cyrill Tóth Kálmán Albumában. 65. l.) 

 

Azt hitte, csak meg kell lennie szülővárosában, és már biztos a győzelme. Csalódott, s e csalódás a szívébe markolt, megbillentette lelkének egyensúlyát, s alig tudták visszatartani a végzetes lépéstől. 

 

Most már nem fáj neki semmi. Most már az is csendes emberré lett, a kinek gyermeki kegyelete nem talált elégtételt abban, hogy Baja város szoborral akarja kiengesztelni atyja emlékét, s e képviselőválasztásra való hivatkozással, távol maradt a város kegyeletes hódolatától. "De a sír sok mindent elfed..." 

 

A Tóth Kálmán-szobor mögött kezdődik az Eötvös József-utcza, melynek mindkét oldalán szebbnél-szebb üzletek kirakatai díszlenek. Baloldalt van a városi bérház, a melyben van a kincstári posta-, távíró- és távbeszélő-állomás, jobbról pedig az izr. hitközségnek óriási bérpalotája. Valamikor Pilaszanovich-féle kastély volt, majd Fischer Sámuel gazdag kereskedő vette meg, ki viszont az izr. hitközségre hagyta. Nagylelkű adományát a ház Szent István-téri homlokzatán fekete márványtáblának arany betűi örökítik meg. 

 

A Szent István-tér v. főtér nyugat felé nyitott, három oldalról pedig (kevés kivétellel emeletes) házak övezik. Itt van a Szentháromság szobra, az ártézi kút és egy egyszerű sétahely a Sugovicza partján. Egyelőre még nem sokat mutat, de van egy 26,000 koronás "főtér-rendezési alap", mely hívatva van a legközlebbi jövőben ezt az egyébiránt szép fekvésű teret parkká átalakítani. Főnehézség a piacz kihelyezése. 

 

A Fischer Sámuel-féle ház mellett elhaladva, a Bajai Kölcsönsegélyző Egyesület helyiségéhez és bérházához érünk, mely éjszak felől határolja a főteret. Ezzel szemben áll Deutsch Mátyásnak régi jóhírű emeletes szállodája, a Nemzeti Szálló, melynek egyik szárnyában van a Kereskedelmi Kaszinó hajléka, míg a Sugovicza felőli szárnyában a nagyterem, hol jelenleg a város elite-mulatságait szokták megtartani. A Nemzeti Szálló során, a régi városháza helyén van a Bajavidéki Takarékpénztár épülete a Szent István-tér és az Attila-utcza sarkán, míg a másikat a Schlesinger-féle hatalmas, emeletes vaskereskedés, raktár és lakóház alkotja. 

 

A Schlesinger-ház másik homlokzata az Erzsébet királyné - régi Fő - utczára szolgál, mely innen indúl ki délnek. Az Erzsébet-utcza másik határa a Bajai Takarékpénztár épülete és hatalmas emeletes bérháza. 

 

A takarékpénztár meg a városi székház között látható szerdán és szombaton a város egyik érdekes iparágának, a papucsos iparnak a kirakodója. A színes és hímzett papucsokat a búnyó és magyar leányok és asszonyok igen kedvelik; van is belőle színben és számban oly gazdag választék, hogy öröm nézni. 

 

Kelet felől a városi székház zárja a Szent István-teret. Valamikor Grassalkovich-féle palota, a Takarékpénztár épülete pedig az ehhez tartozó présház 301volt; a két épület összetartozott, és nem volt utczával elválasztva. A város 1862-ben megvette az egész Grassalkovich-telket, majd a présházat 1863-ban 24.700 frton eladta a Takarékpénztárnak, mely 77.000 frton építtette rajta az előbb leírt bérházát. 

 

Maga a városi székház szép, impozáns épület. Hatalmas négyszögön áll és négy utczára tekint; főbejárata és lépcsőháza a Szent István-tér felől van. Itt van elhelyezve a két emléktábla is, mely hirdeti az utókornak, hogy Baja város közönsége hazánk fennállásának ezredik évében megújította a város székházát. Ünnepélyes felavatása 1898 szept. 7-én ment végbe. 

 

A lépcsőházban, a félemeleten van egy érdekes maradvány a régi Grassalkovich-kúriából: egy márványkandalló-párkányzat, a falba beépítve. 

 

Szemben a felmenettel van a város közgyűlési terme, félkörben haladó, kényelmess padsorral, díszes pódiummal és űlésekkel. A bútorzat színe világos. A falakat őfelségének, Tóth Kálmánnak és Türr Istvánnak a képei díszítik. A két előbbi a keleti falon van, az ajtótól jobbra s balra; mindkettő nagy méretű olajfestmény. Az utóbbi Failutti Domonkos velenczei festőnek remekszép pasztell-képe, mely az agg tábornokot polgári ruhában, fején szürke kalappal, a megszólalásig híven ábrázolja, ezenfelűl a pasztell-modornak is igen sikerűlt alkotása. A képet a festő Türr személye iránti tiszteletből ajándékba küldte a híres generális szülővárosának, hadd lássák, hogyan becsülik új hazája szülöttei: Garibaldi adjutánsát a marsalai ütközetben... 

 

A közgyűlési terem mellett van a tanácsterem. Ennek falait Vastagh György festőművészünknek négy olajfestménye díszíti, Kossuth Lajosnak, Türr Istvánnak, és a város két jeles szülöttének és nagy jótevőjének, Bende Imre nyitrai püspöknek s a Délamerikába vándorolt Rusits Jánosnak a képei. 

 

A tanácsteremből a főispáni lakásba léphetünk, míg a közgyűlési terem mellett a polgármesteri és főjegyzői hivatal egészíti ki az emelet főtéri frontját. Az emelet többi részeit a megfelelő városi hivatalok helyiségei foglalják el, míg a földszinten részint üzletek vannak, részint a rendőrség, a katonai ügyosztály, a mérnöki hivatal stb. helyiségei. 

 

Az épület maga nem rideg, bürokratikus, barátságtalan stílusban épűlt, hanem mindenben és mindenütt ízlésre, csínra vall. Manzárdos teteje messzire látszik; nagy, tágas ablakai megvilágítják a termeket és folyosókat, az udvar is kellemesen hat az ő puszpáng-szegélyű virágágyaival. Mintha a városháza maga akarna jó példával elűljárni a város virágkedvelő lakosságának. 

 

A Szent István-térről az Erzsébet királyné-utczába kanyarodva, mindenekelőtt a Reich Farkas Fiai czég nagy kelmeárú-kereskedés ötlik a szemünkbe. Szemben vele van Mészáros Lázár honvédtábornok testvérének egykor kétemeletes háza, mely azonban 1902 nagyszombatján bedőlt, emberéletet is temetve romjai alá. Az utódok lebontatták a II. emeletet. Az első emeleten van a kir. közjegyzőség, a melléképületben pedig a közös konyha helyisége. 

 

Erről az intézményről érdemes néhány szót szólnunk. Tudjuk, hogy a megélhetés általános drágulása érlelte meg ezt az eszmét a társadalomnak főleg hivatalnoki osztályában. A mozgalom Nagybecskerekről indúlt ki, de igen sok helyütt fiaskóval végződött. Baján immár a tizennyolczadik hónapja működik, és mert kellő körűltekintés és ügyes vezetés mellett szerényebb keretek között maradt meg, szépen be is vált és életképességét a tagok megelégedésére kellőkép bebizonyította. A háromfogásos ebédnek és egy fogásos vacsorának díja adagonként 75 korona, három személyre számítva adagját. A közös konyhának ötven tagja van, hatvan adaggal. Alapítója és mostani elnöke Vágó Rezső elemi isk. tanító és alsókeresk. igazgató. A havonkénti húsfogyasztás 720 kg, az eddigi lisztfogyasztás közel nyolcz tonna. 

 

Ettől délnek van a szerb hitközség emeletes bérháza, udvarán a régi kis szerb templommal. 

 

Tovább haladva, az Erzsébet-utczán jobbra hagyjuk a Bajai Kereskedelmi és Iparbank emeletes épületét, majd ott, a hol az utcza kiszélesedik, balra a bajai járás főszolgabírói hivatalát, messzebb délnek jobbfelől a Spitzer-féle gyufagyárat és a Grauaug-féle gyapjúfonó-gyárat. Ugyancsak az Erzsébet királyné-utczából lehet eljutni a Kőszegi-féle talajművelő gépgyárba. Elhagyva a főutczát, a vaskúti vámon túl, a petői szőlők terűlnek el az út jobb oldalán, távolabb pedig az Allaga Ottó-féle 126 kat. holdas szőlőtelephez jutunk, melynek 1908. 302évi bortermése 2000 hektoliter volt. E hatalmas teleptől nyugat felé egy vonalba esik a vodiczai kápolna, melynek akáczfáktól árnyékolt szent kútjához ezrével jönnek évenként a búcsúsok még Szeged tanyáiról is. Itt tartják a szerbek is az ő híres leányvásárjukat.

 

Visszatérve a városba, a Czéllövész-Egyesület helyisége, a Lőkert vonja magára figyelmünket. Ez a város közönségének nyári kiránduló helye. Van lövőháza, verandája, tánczterme, (nyugati homlokzatán e régi hexaméterrel: "Polgár, légy hazavéd, e szép czélt érni tanuld itt!"), tekepályája; sétahelyeit százados fák árnyéka teszi kellemessé. 

 

A Lőkerttel összeér az állami kertészsegéd-iskolának 40 kat. holdas telepe. Egy évtizeddel ezelőtt még a Barának nevezett hepe-hupás, kopár homoksivatag terűlt itt el; ma egész kis paradicsomot varázsolt ide az emberi észnek és kéznek az ügyessége. Az intézet előbb kertmunkás-iskola volt, bennlakó növendékekkel; a múlt iskolai évben kertészsegéd-iskolává emelkedett, a mikor az iskolának alapítója, Hegedűs József, megvált állásától és az iskola szomszédságában levő saját szőlőtelepén lelenczházakból kikerűlt, elhagyatott gyermekek nevelésével kísérletezik. 

 

A kertészsegéd-iskolától éjszak felé, a város legszebb utczájába, a majdnem 2 km hosszú Szent Antal-utczába jutunk. Ez a város szemefénye, legkedvesebb sétáló-helye télen-nyáron egyaránt. Itt van a 18 főből álló csendőrség laktanyája, az alsóvárosi iskola, a Kath. Legényegylet háza, azonkívűl szebbnél-szebb, de végig földszintes lakóházak, majdnem kivétel nélkűl tágas, virágos udvarokkal és legnagyobbrészt szőlővel beültetett kertekkel. 

 

A Szent Antal-utczát keresztező Damjanich-utczának széles, két-két sor fával szegélyezett nyugati oldala télen sertés-, nyáron dinnyepiacznak szolgál. Kelet felé esik a Szállásvárosrész, melynek nádtetős házaiból 1905 május 6-án 68-at pusztított el a tűzvész 3/4 óra alatt. 

 

A Damjanich-utczán át a Kálváriához érünk, mellette van a kálváriai temető és a protestáns temető. Innen a Rókus-utczába térünk. Széles, egyenes utcza, teleültetve vadgesztenyefákkal; ha ezek megnőnek, egyik legszebb utczája lesz a városnak. 

 

A Rókus-utczában van a városi szegényház és a városi közkórház gyönyörű telepe. A kórháznak három palotaszerű nagy emeletes épűlete a fertőző pavillonnal, halottas házzal és gépházzal együtt, nagy parkszerű telepen fekszik, melyet mindenünnen magas vasrács vesz körűl. Az első épületben van a sebészeti és belgyógyászati osztály 300 ágygyal, a második épület földszíntjén vannak a konyhák és gazdasági helyiségek, az emeleten a Megváltóról nevezett betegápoló apáczák lakásai, középütt igen csinos kápolnával. A harmadik az élő halottak emeletes kriptája, az elmegyógyintézet, 160 betegre berendezve. A földszínten van a nők, az emeleten a férfiak osztálya. 

 

A kórházat a jelenlegi igazgató-főorvos, Róna Dezső dr. 1908-ban Röntgen-laboratóriummal szerelte föl. 

 

A kórházat 1836-ban alapították. 1841-ben leégett, majd kibővítve újra fölépítették és 44 ágyra rendezték be. Mai impozáns alakját 1903-ban nyerte. 

 

A kórháztól éjszakra esik a róm. kath. Szent Rókus-temető, közepén a Szt. Rókus-kápolnával, melyet a bajai plébánia hívei 1795-ben építettek, az akkor dühöngött pestis emlékére. A temetőt néhány szép síremlék ékesíti. Itt nyugszik Perczel Miklós 48-as honvédezredes is. († 1904 márcz. 14.) 

 

A Rókus-utcza éjszaki végén van a tűzoltó-telep. A tűzoltóság részben városi, részben önkéntes; az utóbbi 1871-ben alakúlt. A tűzőrség különben a Ferenczrendiek templomának tornyán van. A tűzőr éjjel minden negyedórában sípjába fúj; a városházáról felel neki a rendőr, a mi mindenesetre egyszerű és praktikus megoldása a kölcsönös ellenőrzésnek. A tüzet a városrész számának megfelelő számú kürtszó jelzi; az őrségre elsőnek érkező fuvaros vagy bérkocsis jutalomban részesűl. 

 

A tűzoltó-teleppel szemközt, a Deák-Ferencz-utcza keleti végén áll a Tske János gazdának minden úri kényelemmel berendezett nagy sarokháza. A következő - Petőfi-utczai - sarkon áll a református templom, mellette, a Petőfi-utczában, a ref. paplak, a Deák Ferencz-utczában a ref. iskola és bérház. Valamivel tovább a Kereskedő-Ifjak Körének csinos háza, majd a városi polgári és kath. elemi iskolának emeletes épülete, a Polgári Kaszinó és az adóhivatal.

 

303Ha pedig a Petőfi-utczában tovább megyünk éjszak felé, a Ferenczrendi zárda kertje és a régi ú. n. kisszállási uradalom telke között, melyet egy bajai úrinő megvett Boncompagni-Ludovici herczegtől és kényelmes bérházakkal épít be, a Petőfi-utcza és Széchenyi-utcza sarkán, az ág. evangelikus templom-hoz érünk, melynek tornyát 1907-ben építették. Paplak és új iskola szintén a templom mellett áll. Ugyancsak a Széchenyi-utczában van a Bajai Sporttelep bejárata. Télen itt van a korcsolyapálya, nyaranta négy teniszgrundon szórakozik a sportkedvelő fiatalság. 

 

A Sporttelep szomszédságában van a Bajai Ipartestület háza, mely legújabban hajlékot ad a Munkásbiztosító Pénztár-nak is. Van olvasóterme, irodája, díszterme, az udvaron tekepályája. 

 

A Széchenyi-utczának déli oldalát szintén a ferenczrendiek nagy kertjének fala alkotja; nyugoti végében áll maga a zárda és a templom. 

 

Messze századokra kellene visszamennünk, ha a bajai Szent Ferenczrendi templomnak és zárdának történetét megakarnók írni. Hiszen a hagyomány szerint, melyet azonban Iványi nem tart teljesen kétségtelennek, 1260-ban, tehát egy emberöltővel assisi Szent Ferencznek halála után (1227), már laktak itt ferenczrendi szerzetesek. 

 

Mai templomuk és zárdájuk 1759-ben épűlt, de az 1840-iki nagy tűzvész után renoválni kellett. A mostani templom 46 m hosszú és 17 m széles. Oltárképe Szent Antalt ábrázolja, kinek június 13-iki ünnepén az egész vidék népe ide zarándokol. 

 

A zárda tagjai a kapisztráni Szent Jánosról nevezett tartományhoz tartoznak és elfogadták a XIII. Leo pápa kezdeményezésére országszerte megindúlt reformot. Főleg a város és a vidék lelkipásztori teendőinek végzésében hathatósan támogatják az egyházmegyei papságot. (Évenként 27-28.000 embert gyóntatnak.) 

 

A rendtartomány növendékei Baján nyerik hittudományi kiképeztetésüket. 

 

A Széchenyi- és Zárda-utcza sarkán áll Alsóeörsi és Vámosi Gál Péter örököseinek a kúriája, mellette a Boschán Károly-féle lakóház, a mellett a Bajai Kaszinó épülete két kerthelyiséggel és vendéglővel. 

 

Itt vagyunk újra a Zichy Bódog-téren. Nagy útat jártunk be, de nagyobbat járt meg maga a haladó idő. Ki hinné, hogy ott, a hol most szebbnél-szebb épületek emelkednek, régente palánkkerítések állottak, hogy a Kenderes-éren fapadlók vezettek át s a fehérnép az utczán mosta ruháját a patak vizében? 

 

De még nincsen vége sétánknak. Sőt az útnak csak a felét tettük meg, bár a nevezetességekből már kevesebb maradt a másik felére. 

 

A cziszterczita rendház mellett elhaladva, a Vörösmarty-utczába érünk, melynek egyik mellékutczájában, a Katona József-utczában van az izraelita hitközség gőzfürdője, végén pedig a Középponti Szálló, nagy forgalmú kávéházzal és csinos kerthelyiséggel. 

 

A Középponti Szállón túl van a régi Vojnits-féle ház, igazi régi magyar nemesi kúria, előtte kis kerttel, a hova az egyik tervezet szerint a felállítandó Türr-szobor kerűl. A nagy területen álló épület jelenleg a Herczfeld-örökösök tulajdona. 

 

Szemben a kúriával van a Drescher-féle nagyszabású vas- és vegyeskereskedés. Ugyanitt van a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank Bajai Fiókjának hivatalos helyisége is. 

 

A Vörösmarty-utczából a Hattyú-utczán át a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanénék zárdájához visz útunk. A szerzetesnők számára Császka György kalocsai érsek alapította 1903-ban a modern pedagógiának minden követelménye szerint fölszerelt mostani intézetét, hol a nővérek egy hat elemi és négy polgári osztályú nyilvános joggal felruházott leányiskolát s egy kisdedóvót látnak el okleveles tanerőkkel. 

 

A zárda mellett elhaladva, tekintetünk egyenesen Tóth Kálmán szülőházára esik, mely a róla nevezett utczában áll s melyet a város kegyelete emléktáblával jelölt meg. 

 

Három házzal odább van a Jókai-utcza, melyet, mivel minden rövidsége mellett is egyszerre nem kevesebb, mint 22 özvegyasszony lakott benne - Özvegy-utczának neveztek el a régiek. 

 

A Tóth Kálmán-utczából a Czirfusz Ferencz-utczába térünk, hol a Schmidt testvérek gépgyára és a szocziálista munkásotthon áll. Innen a Kossuth Lajos-utczába, 304majd a Mátyás-király-téren, Türr István és Bethlen Gábor-utczán át a Deszkás-utczába megyünk. Csupa fakereskedés mindenfelé, nevét is innen kapta. 

 

A régi Proválián, most Árpád-utczán át a "Koplaló-tér"-re, onnan a régi Borrévre jutunk. Itt van a halpiacz, az uszoda, szemben a bajai parttal, a Sugovicza másik oldalán a Schleicher-sziget és a Pandúr-sziget. 

 

Indúljunk el a Szent János-városrész felé vezető úton, a "nagytöltés"-en a Duna felé, a hol befejezzük sétánkat. A két kilométernyi út elején van a Schön czég szénraktára, majd távolabb a gázgyár, s a Schleicher-féle téglaégető. 

 

Szent János-városrész.

Most hosszú útra megszakad a házak sora s csak a Sugoviczának a Dunával alkotott szögletében látunk ismét házakat. De milyeneket! Apró kis házikók, jóval alacsonyabb a tetejük is a dunai töltésnél. 

 

Ez Szentjános, a városnak kilenczedik kerülete. A szélén áll egy kis kápolna, csendes az is, mint az egész telep. De május 15-én este, akkor megelevenedik az egész környék, akkor durrognak a pisztolyok, röpködnek a rakéták és ragyog a sok lampion. Akkor van ugyanis a Jánoska-usztatás, a bajai molnároknak ez a saját külön ünnepsége, nepomuki Szent János tiszteletére. 

 

Május 16-iki ünnepének előestéjén a molnárlegények, fényesen kivilágított nagy dereglyére teszik a szentnek a róla elnevezett városrész kápolnájában levő régi, primitív szobrát és a tűzoltózenekar hangjai mellett a város alá eveznek, a szobrot a plébánia-templomban helyezik el és másnap visszaviszik. Másnap pedig a molnárok ünnepe van Szentjánoson, mely ünnep rendezésében és hangulatában a régi, czéhrendszerbeli pátriárkális időnek némi nyomait még meg lehet találni. 

 

Hanem a gőznek és villamoságnak százada rendre nyírbálja ezeket a régi szokásokat is. Kevesedik a dunai malmok száma, a jégzajlásnál is jobban pusztítja őket a gőzmalmok konkurrencziája, s a Jánoska-usztatásról is azt mondják az autochton bajai lakosok, hogy nyomába sem léphet fényre, vidámságra a régieknek... 

 

A mint a hajóállomás felé közeledünk, jobbkéz felől elmarad a Délmagyarországi Vattagyár (űzeme szünetel) és a Spitzer Benő-féle nagykiterjedésű szeszgyár, mely 1908 őszén szintén beszüntette űzemét. A kontingensét átvette az állam, a gyár épületeit is megvette, de nem határozott még azoknak miként leendő felhasználásáról. A két gyár között van a vágóhíd.

 

Hajóállomások.

Érdekes, hogy Baja városának hajóállomásai már nem a város területén, hanem Pestvármegyében vannak. Ugyanis a Pestvármegyéhez tartozó Bajaszentistvántól egy keskeny földsáv húzódik a Duna mentén lefelé, egészen Szeremléig, s ez az ék, a közigazgatás nem nagy örömére, Pestvármegyéhez tartozik. Innét van az, hogy a Bajával délről határos Szeremle község járásbírósága Baján, törvényszéke Szegeden van, adót Halason fizet, szolgabírói hívatalba Kiskőrösre megy és képviselőt Keczelen választ! 

 

Bajának két hajóállomása van, egyik a Dunagőzhajózási Társulaté, a másik a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társulaté. Az előbbinek Budapestről Mohácsig naponként, Budapesttől-Orsováig hetenként háromszor van járata, az utóbbi Baja és Apatin között, csütörtök kivételével, naponként közlekedik. 

 

A vasútak persze sokat elvontak a gőzhajók forgalmából; de azért olyan jóltermő esztendő után, minő az 1908-iki volt, a hajóforgalom Baján most is akkora, hogy a két társulat egy év alatt sem tudja bonyolítani a terményszállítást. Minő lehetett a forgalom abban az időben, midőn Baja volt a behozatalnak is egyedüli útja a Középbácska felé! 

 

A baja-báttaszéki híd.

Az állomástól kb. félkmnyire éjszakra van a baja-báttaszéki híd. Régi és jogos érdekeknek megvalósulása fűződik 1906 okt. 15-éhez, a midőn a műszaki munkálatok kezdetüket vették; s most, midőn e sorok napvilágot látnak, a híd már készen áll a fölavatásra és megkezdi teljesítését mindama várakozásoknak, melyet a forgalom megkönnyítése iránt Erdélyből Fiuméig mindenki táplált. Baja városa is e merész alkotástól várja újabb felvirágzását. 

 

A híd maga háromíves, 550 m hosszú, egy sínpárra van berendezve. Alapjai csehországi gránitból vannak és caissonok segítségével rakattak le. A vasszerkezet alkotórészei a diósgyőri hámorból kerűltek ki, a Máv. gépgyára szerelte őket. A hídat a Schlick-gyár építette Bottenstein és Rényi vállalkozókkal 2,900.000 kor. költséggel. 

 

305A bajai állomástól a báttaszéki állomásig 19 km hosszú, igen magas és erős töltés épűlt egy alúljáróval és négy vashíddal. Pörböly pusztán van a kitérő. A hídépítés állandóan 400, a vasútépítés pedig 1300 embert foglalkoztatott. 

 

A vasúti töltés mentén haladva, eljutunk ismét oda, a honnan körútunkat megkezdettük: a Budapesti út elejéig. Hosszú sétánkon láttunk egy alföldi várost, mely nagy területen épűlt ugyan, de mindamellett csak kisvárosias színezetű. 

 

Társadalmi élet.

A város társadalmi élete elég élénk. A Kaszinó naponkénti gyűlőhelye tagjai nagy részének, azonkívűl felolvasások, zeneestélyek és tánczmulatságok rendezésével gondoskodik tagjainak s a közönségnek a szórakozásáról. Van tartalmas könyvtára, melyben persze a szépirodalom dominál. 

 

A Polgári Olvasóegylet hasonló czélokat, hasonló eredménynyel szolgál, más társadalmi osztálynál. 

 

A Kereskedelmi Kaszinó, a Kereskedő-Ifjak Köre, az Ipartestületi Olvasókör hasonló szellemű érdekek szolgálatában áll. 

 

Társadalmi tekintetben a Kath. Legényegylet egyike a legagilisabbaknak. Évenként kétszer rendez színielőadást, azonkívűl ádventtől márczius 15-ig minden vasárnap tart szabadliczeumi előadást az egyesület helyiségében, melyet a város közönsége estéről-estére zsúfolásig szokott megtölteni. Egy népszerű tudományos előadáson kívűl, melyet jórészt a főgimnázium és képzőintézeti tanári testületek egyes tagjai tartanak, énekkel, zenével, szavalatokkal szórakoztatják a közönséget, melynek érdeklődése az egyesület ezirányú működése iránt, kivált az utóbbi időben, akkora volt, hogy a legelőkelőbb körökből is szívesen akadtak férfi- és női szereplők. Az 1889-ben alakúlt egyesület impozáns módon ünnepelte fennállásának húszéves jubileumát. 

 

Közhasznú és jótékony egyesületek.

A város közhasznú és jótékonyczélú egyesületeinek sorában első helyen áll a Bajai Katholikus Nőegylet, mely 1837-ig vezetheti vissza tevékenységét. 1885-ben, megújított alapszabályainak értelmében, kettős feladatot igyekszik elérni: az egyik a városi szegényeknek havi segélyezése, beleértve a szegény óvóköteles gyermekek téli felruházását, a másik a kisdedóvók és menházak fenntartása. A Bajai Kath. Nőegylet most két kisdedóvót és három menházat tart fönn, azonfelűl két városi gyermekmenház fölött is ő gyakorolja a felügyeleti jogot. Mostani elnöke dr. Koller Imréné. Törzstőkéje, a tagdíjakat leszámítva, 30.000 kor., azonfelűl van 8000 kor. értékű ingatlana. 

 

A jótékonyságban nemes versenyre kél vele az 1852-ben alakúlt Izraelita Nőegylet szintén 30.000 koronát meghaladó vagyonnal. Elnöke özv. Rosenberg Mórné. Az egyesület a szegények segélyezésén és felruházásán kívűl szegénysorsú hajadonok kiházítására is adakozik. 

 

Igen életrevaló humanitárius egyesület a "Bajai Jótékonyczélú Leányegyesület", mely 1896-ban alakúlt és nemes feladatúl tűzte ki, a szegény iskolásgyermekek népkonyhájának fölállítását. Tagjai személyesen ügyelnek fel a 60-65 gyermek étkezésénél. Az egyesület egyébként a téli hónapokban felolvasásokkal, zene- és énekszámokkal fűszerezett teazsúrokat szokott rendezni, melyeknek nagy a vonzó erejük a közönségre. Mostani elnöke Pollák Rózsika. 

 

A József kir. Herczeg Szanatórium-egyesületnek, a Vöröskereszt-Egyesületnek, az Oltáregyesületnek szintén van egy-egy fiókja Baján; élükön áll a Kath. Nőegylet buzgó és tevékeny elnöke, dr. Koller Imréné. 

 

Az izr. hitközség kebelében emberemlékezet óta virágzik a "Chevra Kadischa" nevű szentegylet; 1888 óta van "szegény iskolás gyermekeket segélyző egyesület" is. 1893 óta van külön betegsegélyző-pénztára a kereskedő-ifjaknak.

 

A Tanoncz-otthon a kereskedő- és iparos-inasokat gyűjti össze vasárnaponként, hasznos szellemi foglalkozásra. Vezetője Vágó Rezső igazgató. 

 

A Szabadkai állami Gyermekmenhelyek bajai telepén 263 lelencz nyer ápolást és nevelést csecsemő korától 14 éves koráig. A telep ügyeit 12 férfi- és 12 nőtagból álló telepbizottság intézi, melynek élén Drescher Gyula polgári isk. tanár áll. 

 

Az állatvédelem ügyét az Országos Állatvédő-Egyesület bajai fiókja szolgálja, vándorelőadásokkal, népszerű füzetek osztogatásával, etető házikók fölállításával. 

 

Az 1889-ben alakúlt "Bajai Gyümölcsészeti Egyesület"-nek czélja a gyümölcsfák nevelése, az ingyenes vagy olcsó fák kiosztásával a város és vidék 306gazdasági haladásának előmozdítása. Az egyesületnek azonfelűl kiterjedt rózsatelepe is van, melyből külföldre is exportál. Van még egy "gyümölcsértékesítő központ"-ja is, melynek rendeltetése, hogy a vidék gyümölcstermését a külföldi piaczokra szállítsa s ott értékesítse. Elnöke Kilbinger Ferencz ny. tiszttartó. 

 

1803-ban alakúlt a "Bajai Czéllövész-Egyesület", melyről a Lőkertnél már megemlékeztünk. 

 

Végűl megemlítjük az 1908-ban teljesen újjászervezett Sportegyesületet, mely Móder Géza dr. városi tanácsos elnöklete alatt a sport minden ágát műveli, tanfolyamokat rendez, versenyeken vesz részt és az egyesületet rövidesen Baja város társadalmi életének egyik nevezetes tényezőjévé avatta. 

 

Egyházi ügyek.

Egyházi tekintetben a város katholikus lakossága a kalocsai érsekséghez, a gör. keletiek az újvidéki egyházmegyéhez, az ág. hitv. evangélikusok a bányakerülethez, a reformátusok a dunáninneni egyházkerülethez tartoznak. 

 

A katholikus híveknek lelki gondozását régente a Szent Ferencz-rendiek végezték. Anyakönyveik visszanyúlnak 1712-ig. A plébánia nyelve az illír volt; a magyar, német és tótajkú lakosság számára 1722-ben gróf Csáky Imre kalocsai bíboros-érsek új plébániát alapít, melynek élére Schretli Karloman göttweigi (A.-Ausztria) benczésrendi szerzetest állította. 

 

1781-ben a két plébániát a világi papság vezetése alatt egyesítették. Ma is egy plébániához tartoznak a bajai kath. hívek, kiknek pasztoráczióját egy plébános végzi, három káplánnal és két hitoktatóval. A kórháznak külön lelkésze van. Az isteni tisztelet nyelve magyar, német és illír. 

 

A gör. keleti szerb egyház egykori számbeli túlsúlyát már említettük. 1692-ben a szerbeknek három templomuk volt Baján. 1702-ben a bajai gör. kel. esperességhez 11 község tartozott. Napjainkban nagyon leapadt a görögkeleti egyház lélekszáma. Egy papja s egy tanítója van. 

 

Az ág. evangélikus egyházközség 1833-ban alakúlt. A templomot 1847 június 29-én avatták fel. A hitközségbe 20 községre terjedő diaspora van bekebelezve. Van lelkésze és kántortanítója. 

 

A református egyház híveinek legnagyobb számát az egykoron Komáromból bevándorlott fakereskedők utódai teszik. A hitközség 1811-ben alakúlt s 1892-ben avatta föl új templomát. Van lelkésze és kántortanítója.

A bajai izraelita hitközség 1768-ban alakúlt. A vármegyének ez a legrégibb hitközsége. Mai zsinagógáját 1845 szept. 26-án magyar ünnepi beszéddel avatták föl. 

 

Népoktatás.

Baja város iskolaügyére vonatkozólag megjegyezzük, hogy Baja is sínyli az egész vármegyének közös baját, t. i. az analfabétáknak és az iskolai mulasztásoknak nagy számát. 

 

A város területén van 1 városi, 2 kath. nőegyleti, 1 izr. kisdedóvó, 2 városi és 3 egyesületi gyermekmenház. 

 

A város elemi iskolái ez idő szerint felekezeti jellegűek. A katholikus elemi iskolákat maga a város tartja fönn, a tanerőket is a város fizeti; a többi felekezetek iskoláit a város megfelelő segítségben részesíti. Jelenleg azonban mozgalom indúlt a városi törvényhatósági bizottságban, hogy a felekezeti iskolák községi jellegűeké változtattassanak át. Az eziránti javaslatot a közgyűlés 1908 november 9-én el is fogadta, de a minisztérium illetékességi kifogással visszavetette a határozatot. A miniszteri választ azóta már tárgyalta a közigazgatási bizottság. 

 

A róm. kath. felekezetű iskolákban 22 tanító, illetve tanítónő tanít, az izraelita iskolában 4, a gör. kel., ág. hitv. ev. és ref. iskolákban 1-1 tanító. 

 

A városi polgári iskola épületét 1906-ban építtette a város kb. 130,000 korona költséggel. 

 

Az intézet felszerelésére az igazgatóság kellő gondot, a város kellő költséget fordított, azért kellemesen lep meg mindenütt a csín, világosság és tisztaság. 

 

A polgári iskolának Uránia-előadásait siker koronázta. A tudományok népszerűsítésének emez igazán népszerű módját mind az ifjúság, mind a publikum érdeklődve fogadta. Az intézet élén áll Heller Rikárd igazgató, okl. középiskolai tanár. 

 

A zárdai leánypolgári iskolát kivált a város keresztény családjainak leánygyermekei látogatják. A rendes polgári iskolai tárgyakon kívűl az utóbbi két esztendőben az iskolanénék akvarell- és olajfestő-iskolát is nyitottak. A tanfolyamot 309a végzett növendékek is nagy számban látogatták. Megjegyezzük, hogy a tanítónői karnak hét tagja, élükön a zárdafőnöknővel, részt vett az 1908. évi július havi tanítói továbbképző-tanfolyamon a bajai áll. tanítóképzőben, hol szorgalmasan látogatták az összes elméleti és gyakorlati tárgyakat, versenyt az ország minden részéről idesereglett férfi- és női tanítókkal.


Baja. - 1. Dunarészlet.




Baja. - 2. és 3. Sugovicza-részletek.


Baja. - Grassalkovich-féle régi kandalló a városházán.

 

Az izraelita hitközség szintén tart fönn egy polgári fiú- és leány-iskolát, melynek okleveles tanerői az államtól nyerik fizetésük kiegészítését. Van egy díszterem, 4-4 tanterem, 10 személyből álló tanári testülettel. 

 

Az iskolák az óvóval együtt 2 épületben vannak elhelyezve; értékük a helyi viszonyok szerint 36-40,000 koronára tehető; újjáépítésük és felszerelésük pedig 42,829 kor. 40 fillérbe kerűlt. 

 

Kertésziskola.

A kertészsegéd- és kertmunkás-iskola növendékei kétfélék: a) kertészsegédek, ezek 6 elemi osztály végzése után 3 évi gyakorlatot szereznek, mely idő alatt elméleti általános és szakoktatásban részesűlnek; b) kertészgyakornokok, kik hat középosztályt végeztek, s itt az intézetben már csak szakszerű kiképzést nyevén, a budapesti szakiskolába kerűlnek. Az intézet mostani vezetője Németh János, tanítója Demuth Gyula városi tanító. 

 

A tanítóképző.

A helybeli tanítóképző-intézet egyike az ország legelsőrangú e nemű intézeteinek. 1870-ben alapította báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter és Czirfusz Ferencz bajai főgimnáziumi tanárt állította élére. Az első épület 102,000 koronába kerűlt. Ez az épület utóbb egy egész szárnynyal bővűlt, melyben internátus alakúlt (1893). Ehhez csatoltak hozzá 1903-ban egy egészen új, kétemeletes internátusi épületet 120 tanuló számára. Ugyanis Scherer Sándor igazgatósága alatt az intézet hírneve szűntelen emelkedett, úgy hogy a közoktatásügyi kormány az 1900/01. iskolai évtől kezdve fokozatosan felállította a párhúzamos osztályokat. Az 1903/4. évben tehát mind a négy osztály párhúzamos lévén, a régi internátus szűknek bizonyúlt. A két impozáns épület mögött tágas kert terűl el. Az egész telek 17,280 m2, tehát éppen 3 kat. hold, melyből 2500 m2 be van építve. A kertben áll a tornacsarnok. Az emeleten a lépcsőházzal szemben van az intézeti rajzterem, benne Éber Sándor tanár freskója: A művészi nevelés, mely a Nemzeti Szalonnak 1906. évi bajai tárlatán feltűnést keltett s a közoktatásügyi kormány figyelmét is a művész-tanár személye felé irányította, úgy hogy ő volt megbízva azzal, hgoy az 1908. évi londoni világkiállítás alkalmával rendezett nemzetközi rajzkiállítás csoportjában a hazai képzőintézetek rajzoktatását képviselje. Ugyanő most egy nagy és érdekes képsorozaton dolgozik, mely a terem másik három falán végighúzódva, az egész művészi oktatást a korhűségnek megfelelő képekben mutatja be. 

 

A tanári testület a különböző vallásfelekezetek hitoktatóival s a nevelőtanárokkal egyetemben 24 tagból áll. Közöttük van monográfiánk munkatársa, a jeles etnográfus, Bellosits Bálint is, továbbá Scherer Sándor igazgató. 

 

Főgimnázium.

A Kazinczy-téren levő cziszterczi rendű róm. kath. főgimnázium épülete a tornacsarnokkal együtt majdnem négyszöget alkot. 

 

A gimnázium történetét röviden a következőkben foglalhatjuk össze:

Az első középiskola 1761-ben nyílt meg Baján s a Szent-Ferenczrendi szerzetesek vezetése alatt állott. A gimnázium-épület alapkövét 1813-ban rakták le és 1815-ben avatták föl, de a nagy tűz alkalmával elpusztúlt ez az épület is. A míg az épületet helyreállították, addig a zárdában folytak az előadások. De a renovált épület is szűk hajléka volt a múzsáknak; azért a város, melynek áldozatkészségét a régi épület homlokzatán álló chronosticon - Charae s Vae poster IsatI DICat CoMVnItas - hírdeti, régi hagyományaihoz híven elhatározta az épület újjáalakítását, melynek költségeihez a cziszterczi-rend is hozzájárúlt 20,000 koronával.

A cziszterczi-rend 1879-ben vette át e gimnáziumot, egyelőre feles számban alkalmazva benne rendi tanerőket. Ma Werner Adolf dr. igazgató alatt 14 cziszterczi r. tanár és négy világi - egy rajztanár, egy egészségtan tanár és két tornatanár - szolgálja benne a hazai tanügyet. 

 

Az intézetnek van vívóiskolája és az 1908/9. tanévtől kezdve Cseresnyés honvédhuszárszázados vezetése alatt álló fegyvergyakorló iskolája, Tóth Kálmán-önképző-köre, Mária-kongregácziója, segélyző-egyesülete és tanúlmányi kirándulási alapja. 

 

A midőn még utalunk a Szent Ferencz-rendi theologiai intézetre, Baja város tanügyének méltatását kimerítettük. 

 

310Hitelügy.

A város pénzintézetei között legrégibb az 1848-ban alapított Bajai Takarékpénztár, melynek vagyona 1908-ban 15,882.713 kor. 47 fillér volt; a Bajai Keresk. és Iparbank (1868) részvénytőkéje 450,000 korona, tartalék-alapja 720,000 kor., nyugdíjalapja 90,000 kor.; a Bajavidéki Takarékpénztár (1905) vagyona 1908-ban 4.725,814 kor. 45 fillér, a Bajai Kölcsönsegélyző Egyesület, és a Szegedi Keresk. és Iparbank bajai fiókja, továbbá a munkásbiztosító pénztár.

 

Törvénykezés.

Bíróilag Baja városa a szabadkai kir. törvényszékhez és a szegedi kir. táblához tartozik. 1870-76-ig volt törvényszéke is. Jelenleg van járásbírósága, hat kir. járásbíróval, három telekkönyvezetővel. 

 

Katonaság.

Katonai szempontból a 23. cs. és kir. hadkiegészítő parancsnoksághoz és a VI. honvédkerülethez tartozik. 

 

Sajtó.

A sajtót a 32. évfolyamban levő Bajai Közlöny, a 12. évfolyamú Bajai Hirlap s a 9. évfolyamban levő Bajai Független Ujság képviseli. Az előbbi társadalmi, az utóbbi kettő politikai lap, a Bajai Független Ujság napilap. 

 

Közigazgatás.

Közigazgatásilag a városnak, mint önálló törvényhatóságnak élén áll a főispán és polgármester. A főispáni állás rendszerint egyesítve volt a vármegye törvényhatóságának valamelyikével; most azonban külön főispánja van, Ambrozovits Lajos dr., kit a kormány 1906 május havában állított e bizalmi polczra. Elődjei voltak: Bezerédj István, Schmausz Endre, báró Vojnits István, Sándor Béla, Jankovich Aurél, Gromon Dezső, Parchetich Félix és Lénárth Máté. 

 

Baja város mai polgármestere Hegedűs Aladár dr. Anciennitásra most második polgármestere az országnak. 

 

A törvényhatósági bizottságnak van 93 rendes és 6 póttagja; közülök 17 szavazati joggal bíró tisztviselő, 39 virilista és 37 választott bizottsági tag. 

 

A polgármester helyettese Erdélyi Gyula főjegyző. A jelenlegi tisztikar: Molnár Mihály dr. rendőrfőkapitány, Meskó László, Weisz Nándor és Móder Géza dr. tanácsosok, Szabó Samu árvaszéki ülnök, Fehér Lőrincz dr. I. aljegyző, Reiser Péter dr. II. aljegyző, Klénántz György dr. ügyész, Bernhart János dr. tiszti főorvos, Beczásy Gyula dr. tiszti orvos, Radó Gyula tiszti állatorvos, Rauschenberger Ferencz tiszti mérnök, Lakner István főszámvevő, Greguss Aurél pénztáros, Devich Alajos közgyám, Bischoff Károly levéltáros, Kigerl János alszámvevő, Meskó Ottó ellenőr, Koller Dezső és Hechtl József dr. alkapitányok, 4 könyvelő, 2 irodatiszt, egy számtiszt, két iktató, hat irnok, négy végrehajtó és napidíjasok. 

 

A közbiztonsági szolgálatot két rendőr-altiszt, 7 rendőr és 1904 óta 18 csendőr teljesíti. 

 

A város vagyona.

A város vagyoni állapota az 1907. évi zárószámadás szerint: Cselekvő vagyon: 7,250.204 kor. 34 fillér. Szenvedő vagyon: 2,052.186 kor. 32 fillér. Tiszta vagyon: 5,198.018 kor. 02 fillér.

Az 1909. évre szóló költségelőirányzat szerint a házi pénztár bevétele 418.631 K 83 f, kiadása 569.403 kor. 83 f, hiány 150.772 kor. 48 f, a mely hiány a 195.808 kor. 41 fillérben megállapítható egyenes állami adó után kivetendő 77% községi pótadóval fedeztetik.

Források: Lemberger Ármin dr.: A Bajai helyi iparkiállítás kalauza. Baja, 1900. - Evetovics János: Képek Baja város multjából. Baja, 1901. - Iványi: Bács-Bodrog vármegye helységnévtára. - Korabinsky: Historisch-Geographisches und Producten-Lexicon von Ungarn.

Kovács János: Szeged és Népe. Szeged, 1901. - A Bácsbodrogvármegyei Történelmi Társulat Évkönyve. XXIV. évf.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...